Rejtélyes vasárnap

Zalán nyújtózik egyet a medence melletti füvön. Úszik egyet, majd utána nekifog a tanulásnak.

Ismerősei kiröhögték, amikor ezt a medencét kiépítette az udvar közepén. Azt mondták, hogy okosabban is befektethette volna a pénzét. Lehet. De most, ebben a rekkenő hőségben, egyáltalán nem bánja, sőt örül neki, hogy így tett. A faluban már évek óta nincs fürdőmedence. Különben meg ő kereste meg azt a pénzt, semmi közük hozzá.

A házat már felépítette. Igaz, az oroszlánrész a szülőké volt, bebútorozta. Ami a legszükségesebb a házban, az megvan. És még jut pénz a továbbtanulásra is.

A gyárban ugyanis nem jó szemmel néznek rá. Nem is kap sem erkölcsi, sem anyagi támogatást tanulmányai folytatásához. Jobb volna, ha megmaradna termelőmunkásnak, mondják. De ő erőnek erejével az irodába akar jutni. Ott nem kell annyit gürcölni és a fizetés is jobb. Csak hangoztatják mindenfelé, hogy a termelőmunkást jobban kell díjazni. Kötik az ebet a karóhoz…

Nyújtózik még egyet, utána feláll, és beleveti magát a medencébe. Úszkál egy ideig, majd gondol egyet, lemerül, és víz alatt átússza néhányszor a medencét. Mikor tüdeje nem bírja tovább a feszültséget, feje felbukkan a víz felszínén.

Kimászik a medencéből. Milyen jól felfrissült. Brrr… szinte fázik. Csodálkozva néz fel az égre. A nap süt, sehol egy felhő, szél sem fújdogál, és milyen hideg lett egyszerre. Körülnéz. A fákon itt-ott aranysárga levelek, a fák alatt már látszik az avar…

- Mi ez? – tátja el a száját. – Nyáron megsárgulnak a levelek és lehullnak?

Bemegy a konyhába. Felesége, aki süt-főz, mérgesen méri végig.

- Zalán, úgy látom, hogy a te agyad meglágyult!

- Miért? Mi bajod velem?

- Még kérdi az idióta? – csattan fel az asszony éles hangja.

- Mi vagyok én egy idő óta? – próbálja Zalán tréfára fordítani a dolgot, de nem sikerül.

- Hülye, ha tudni akarod!

- De hát az ég szerelmére, mi történt veled? – kérdezi Zalán most már kissé morcosan.

- Velem? Te tényleg nem vagy eszednél! Tudod te egyáltalán, hogy egy óra múlva itt lesznek a vendégek?! Te meg fürdőgatyában szaladgálsz az udvaron, mint egy baromfi.

- Miért ne? Különben kikérem magamnak! Én nem szaladgáltam, hanem fürödtem. Ami pedig a barom fiad illeti, semmi közöm hozzá!

- Hát ilyet még nem pipált az a magasságos… - emeli az asszony mindkét karját az ég felé.

- Mi történt veled? Mi van abban olyan rettenetesen rossz, ha az ember ebben a nyári forróságban belemártja magát egy kicsit a vízbe?

- Csak annyi, kedvesem – rogyik le az asszony a székre -, hogy már késő ősz van és hideg. Te meg kánikulát emlegetsz és fürdőgatyában szaladgálsz. Egy óra múlva érkeznek a vendégek, és te, úgy látom, így akarsz eléjük állni, és végighallgatni a köszöntőket. Jobb lenne, ha bemennél a szobába és felöltöznél. Útközben kapcsold ki azt a rádiót, nem vagyok kíváncsi a kornyikálására.

Ebben a pillanatban félbeszakítják a rádióban a zene sugárzását és a bemondó megszólal:

- Kedves hallgatóink, megszakítjuk műsorunkat., mert most kaptunk hírt egy óriási természeti katasztrófáról: A Csendes-óceán délkeleti részén keletkező meleg tengeri áramlat – az El Nino -, hatására a trópusokon a felmelegedés az eddig mért legmagasabb hőmérsékletnek a sokszorosa. El Nino még el sem múlt, s máris előtört, szinte belefutott, az ellentétje La Nina -, a hideg tengeri áramlat. Ennél az összecsapásnál emberi ésszel fel nem fogható elváltozások történtek a trópusokon, sőt még azon kívül is: ötezer éve nem működő tűzhányók okádják magukból a lávát, sorozatos földrengések, a Hurrikán tombol, mint még soha, az óceánok ki akarnak lépni medrükből…

Zalán kikapcsolja a rádiót. Tántorogva hagyja el a konyhát. Zúg a feje, gondolatai kavarognak…

Megindul a szoba felé. Talán nincs is baj. Persze, semmi baj! Az asszony ingerült, hogy még nem kész a sütés-főzéssel, és most rajta tölti ki a bosszúját. Máskor is volt már így. Bemegy majd a szobába, felhúzza a sötétzöld öltönyt és az új nyakkendőt.

Egy pillanatig habozik az ajtó el?tt. Elgondolkodik. Majd elmosolyodik. Semmilyen meglepetés sem várhat rá a szobában.

Benyit az ajtón. Felnéz. Megtántorodik. A szobában meglátja önmagát: a sötétzöld öltöny és az új nyakkendő van rajta…