A hetedik

Gitta  2008.01.16. 21:28

A hetedik

A téglalap alakú táblán a hét, víg kedélyű játékos felsorakoztatta
bábuit. Száz darab, megszámozott mező sorakozott rajta. Ezeken kell
majd mindenkinek végig haladnia. A játék lényegét az adja, akkor van
vége, ha valamelyikük a tábla végén lévő, egyetlen piros mezőre lép.
De bizony sok megpróbáltatáson kell keresztül vergődniük addig, amíg a
célhoz érnek, és végre megpihenhetnek, és maguk mögött tudhatják a
bús, rosszkedvű pillanatokat.

Alig kezdték el a játékot, amikor váratlan dolgok történtek. Nem tudni
honnét, de valami furcsa, lilás köd lepte el őket. Mire a köd
felszállt a játékosok ott álltak bábjaik helyén, a hatalmasra nőtt
játékmező. Lábaik előtt pedig a start feliratú négyzet fluoreszkált.
Kikerekedett szemekkel néztek egymásra, de nem értek rá csodálkozni,
mert a dobó kocka gurulni kezdett. A játékosok feszülten figyeltek.
Mikor megállt, a hármas számot mutatta.

Az első játékos hármat lépett. Végre megszületett! Egy óriási pólyába
bugyolálva, torka szakadtából bömbölt, és el kellett viselnie, hogy a
pelenkája nyirkos, csíp, és kellemetlen. A dobó kocka ismét gurulni
kezdett.

A második játékosnak egyet kellett csak lépnie. Kisgyermekként,
beíratták az iskolába, vézna vállán hatalmas iskolatáskát cipelt,
kezeiben a különórákhoz tartozó kellékeket hurcolászta zsákokban. A
jövő-menő, állandó rohanó felnőttek ide-oda lökdösték. Mire sikerült
egy helyben megállnia a kocka megint gurult. És megint, és ismét csak
gurult. Volt vihar, amiben bőrig áztak. Tanultak úszni, elestek a
jégen, eltörött kezük, lábuk. Csalódtak szerelmükben, szüleik nem
értették miről is, beszélnek. Hol beleléptek a büntető mezőbe, hol meg
kikerültek belőle.

A hetedik játékos következett. Ő még ez idáig egyszer sem lépett. De a
kocka megint gurult, egyenesen a lábai elé. A legnagyobb számot
gurította neki valami hatalmas erő, mert hiszen egyikük sem nyúlt a
kockához. Nem tudta örüljön - e, de mindenesetre ezért a hatosért, egy
jutalom dobás járt. A két gurítás együttesen hét lépést ért. Micsoda
véletlen! A hetedik játékos, hetet dobott. Hátha szerencséje lesz. A
mező, amibe lépett egy munkahely volt. Már örült, hogy megúszta a
bajokat, nem változott bébivé, kamasszá, nem kellett ismét
pattanásokkal küzdenie. De elbízta magát. A felnőttség is okozhat
nehézségeket. Ő sem járt jobban a többinél. Kezébe nyomták a felmondó
levelet.

A mező, amin álldogált két irányba ágazott. Az Ő útja balra tartott,
nem haladhatott az egyenes pályán. Munka nélkül, mit is kereshetne
ott? Elindult szerencsét próbálni. Eljutott oda, ahol a hozzá hasonlók
keresik a biztos jövőjüket. Beállt a sorba. Mire a pulthoz került,
számára már csak egy tábla maradt. Ezen a táblán egy iskola neve volt.
A kerülő úton új szakmával a zsebében, telve önbizalommal, mire végig
ért, és ismét egyenesbe jött, addigra a többiek felnőttek, elmúlt a
pattanás, nem cipeltek iskolatáskát. Autóval jártak, kisportoltak
voltak. Elegáns ruha, jól nevelt gyerekek, mutatós társ karolt
beléjük. És nevettek!

A hetes szám nem hozott szerencsét a játékosnak, csak apróbb örömöket.
Minden napért külön küzdött, mire megint talált munkát. Volt fizetése,
már kihúzott egyenes háttal járhatott az emberek között. Ám a
könyörtelen kockát valaki megint elgurította. Egy hatalmas, irigy kéz
kimozdította állásból, és megint az elágazáshoz jutott. Nagyon
elkeseredett, hogy újra kell, kezdjen mindent. A többiek, miért
haladnak egyenesen előre? Volt már olyan játékos is, aki a nyugdíjas
éveit töltötte. De vajon, hogyan csinálják?

Végtelen rossz kedvében egy végső dobásra szánta el magát. A kockát,
ami előtte hevert, nagy erővel meglökte. Gurult is jó sokáig. Amíg a
kocka gurult, addig megnézte milyen mezők, vannak előtte. Volt ott
Bank, Lottó nyeremény, díjak, és nem túl messze a piros mező. Hatalmas
betűkkel volt ráírva, hogy: VASÁRNAP! Végre megpihenhetne! A kocka
egyszer csak megállt. A hetedik játékos elindult. Csak lépegetett és
lépegetett. Maga mögött hagyta a bankot, a lottó főnyereményt, a
díjakat. Beérte a többi játékost is. Mind ott tolongott a piros
mezőnél.

A rég elvesztett reményt megtalálta, és reménykedett, hátha
megelőzheti a többieket. De a kockát gurítgató kéz nagyon ügyesen
játszott. Soha nem gurított olyan számot, amivel pontosan bejuthattak
volna a vágyva vágyott Vasárnap mezejébe.

Egyre többjüknek lett elege, és lázadoztak, kiabáltak. Kérdezték,
meddig még? Mikor lesz végre nyugalom? Végül csak annyit mondtak,
miközben leroskadtak a földre: - Ki akarunk szállni!

Egy dörgedelmes hang így szólt: - Innét nem lehet kiszállni! Ez az
ÉLET nevű társasjáték! Aki kiszáll, az meghal! Eredjetek vissza szépen
a starthoz, és indulhat ismét a játék! Nekem cudar jó kedvem van
mindig tőle! – nevetett gúnyosan. A nevetésre merengéséből magához
tért a hetedik játékos. Körbefuttatta tekintetét a többieken.
- Miért nem dobsz végre? – kérdezte a következő játékos. - Újra én jövök!


(Szabó Gitta: 2008-01-09)