Verzár Éva története
Zsó 2008.01.24. 10:17
Ismeritek a történetemet a kalappal?
Ismeritek a történetemet a kalappal? Olvassátok:
A munkatársam Édesanyja meghalt. Papleány volt, jómódú család. A kollégám egyben nagyon jó barátom is volt, tizenegy évet dolgoztunk ketten egy irodában. Jó volt a humorérzéke, sokat tanultam tőle. Temetésre kellett menni. Megvettük a koszorút, de nem volt megfelelő ruhám, vagyis a fekete ruhához kellékek. Anyósom segített ki egy fekete kis kalappal. Békebeli kalap volt, rajta ízlésesen feltűrt fátyol. A kesztyű ugyanolyan anyagból készült, mint az a szép fátyol. Az irodában, amikor megmutattam milyen elegáns vagyok, már kuncogtak a barátaim, de nem szóltak semmit. Elmentünk e temetésre. A koszorúval bevonultunk a ravatalozóházba, részvételtünk mindenkinek – kollégám kivételével - mert ő zokogott anyja koporsójára borulva. Egy hét múlva jött munkába. Aznap, mint mindig, késtem. Már előre izgultam - hogy viselkedjek, egy férfi ki ennyire zokogott anyja temetésén, nagy traumán ment keresztül. Beérek a folyosóra, és az irodánkból nagy nevetés hallatszott ki, meglepődtem, de amikor benyitottam kitört a hahota. - Aztán elmesélték, a kollégám az anyja koporsója mellett nevetőgörcsöt kapott, nem zokogott, hanem röhögött, amint meglátott engem a békebeli kis kalapban.
|