Mayer Zsó: Kecske család
A fűrésztelep szomszédságába költözött kecske mama és papa három kicsi gidájával.
Építettek maguknak biztos lakot. A kis gidák szorgalmasan segítettek szüleiknek. Hordták a szomszédból a sok deszkát, lécet. Papájuk kalapáccsal összeszegelte, szép kis ház kerekedett belőle. Mamájuk függönyt varrt az ablakokra, szépítgette belülről.
A közelben sok kórót, cserjét találtak, az üde fű is kínáltatta magát, így élelemre nem volt gondjuk. Még egy káposzta föld sem volt messze, gyakran meglátogatták, így a kedvenc csemegéjükről sem kellet lemondaniuk.
Egy alkalommal meglátogatta őket a fűrésztelep gazdája, mivel dolgozói sokat beszéltek a kecske családról. Nagyot nézett, mikor meglátta a gondosan kialakított portát. Meg sem szidta őket, hogy elvitték a sok faanyagot a telepről. Legalább rendben tartják a környékét, ha lelegelik a sok kórót, füvet – gondolta magában.
Egyik kicsi unokája sápadt és gyenge volt. Az orvosok kecsketejet javasoltak a kisfiú táplálására. – Sok vitamint tartalmaz, megerősödik tőle a fiúcska, ha issza – mondták a nagypapának. Nagyon megörült a telep gazdája, látva a kecske mama hatalmas tőgyét. Újabb kicsi gidának adott életet, így volt teje bőven. Meg is kérte kecske mamát – adjon neki a friss tejéből és elmesélte gyenge kis unokája betegsége történetét.
- Szívesen adok, hat-hétig szoptatom gidámat, elválasztom, és jöhetsz mindennap a tejért, boldog volt a mama, hogy a fiúcskán segíthet.
Így is történt, hat-hét elteltével mindennap friss tejet kapott a kisfiú, aki napról - napra erősebb lett. Olyannyira, hogy kérte nagyapját látogassák meg jótevő kecskemamát. Vittek neki cukorkát, csokoládét, káposztát, répát. Barátságot kötött a fiúcska a kecske családdal, annyira megszerette őket.
Mindezt látta a közeli erdőben tanyázó farkas. Megirigyelte barátságukat, elhatározta véget vet mindennek. Odalopódzott a kecskeházhoz, megváltoztatta a hangját, hogy ne ismerjék fel.
Édesdeden kérlelte őket:
- Engedjetek be, odakint nagyon hideg van, fázom, csak egy kicsit hadd melegedhessek, és már itt sem vagyok.
Kinézett az ablakon kecskemama és látta, ez bizony a farkas koma. Kikiáltott:
- Nem hiszünk neked farkas, az életünkre akarsz törni!
- Védjen meg barátod róka koma!
Közben kecskepapa hallotta a kisfiú cipőjének kopogását s vidám fütyörészését.
- Jaj, ha meglátja, a farkas elkapja és megeszi, - figyelmeztessük, hogy bújjon el!
Tanakodtak és kitalálták a legkisebbik gida bújjon ki a kéményen és adjon jelet, farkas ólálkodik a közelben. Így is tettek, a kicsi fehér szőrű gida felmászott a kéménybe. Olyan fekete szőre lett, hogy senki nem ismerte meg, még a közeledő fiú sem. A farkas hirtelen felnézett a zörejre.
- Jaj-jaj, itt szörnyek laknak nem kecskék – inába szállt a bátorság s loholva, hogy el ne kapja a fekete szörny négy kezével, hazáig futott.
A fiúcska is megijedt, gyorsan megfordult és a telepig meg sem állt. Lihegve újságolta: - fekete szörnyek lakják a kecskék házát, talán már az összes kecskét elpusztították. Kérlelte nagyapját, menjenek gyorsan menteni a kecskéket.
Nagypapa megfogta unokája kezét és elindult a kecskék háza felé. Odaértek, ő semmiféle szörnyet nem látott. Bekopogott az ajtón, kecskemama kinézett az ablakon.
- Te vagy György gazda, gyertek unokáddal beljebb – invitálta őket.
Mindketten bemerészkedtek, ott ült az asztalnál kecskepapa és a kis gidák. Csak a fehér szőrű kicsi gida szárította szőrét a kályhánál, miután mamája megmosta, mely a koromtól szürke lett. A nagy ijedtség után táncra perdültek és vígan énekelték:
Farkas koma, irigykedett,
Házunk közelébe merészkedett.
Hangját megváltoztatta,
Engedjük be, nagyon akarta.
Megismertük ravasz hangját,
Mama kéménybe küldte fiát,
Értesítse nagypapa unokáját.
Farkas ólálkodik a háznál,
Ki szörnynek nézte kormos gidát.
Ijedve megfordult, s hazáig meg sem állt.
Örömükben ettek-ittak, megkínálták nagypapát és unokáját kecsketejjel, kecskesajttal és örök barátságot kötöttek.
|