Anyák napjára
Zsó 2008.05.04. 10:12
Anyák napjára
Csodálatos dolog, hogy amikor a természet megújul, az év legszebb hónapjának első vasárnapján az Édesanyánkat köszöntjük.
A szívem megdobban, amikor ezt a szót leírom vagy hallom: Édesanyám!
Régi idők eltűnt boldogsága jut eszembe, mintha még egyszer visszamosolyogna rám a távol ködéből.
Kedves emlékek újulnak föl a lelkemben derűs tavaszi napokról, két ölelő karról, az Édesanyámról.
Ki nem érzi értelmét e szónak, kinek nem szökik könny a szemébe, ha arra gondol,
ki élete első pillanatától Őt szeretni meg nem szűnt, aki mindig könnyezett, ha gyermeke szenvedett.
Kinek nem érinti meg a lelkét az első igazi boldogság, az Édesanyja iránti szeretet. Oly édes visszaemlékezni arra az időre, amikor csak öröm és derű ragyogott körül bennünket, amikor szomorú keserv és gond még nem talált reánk, hisz Édesanyánk védelmezett bennünket.
Ő megtanított bennünket beszélni, megtanított nevetni, szeretni.
Tejét adta, midőn kicsik voltunk, kenyerét, mikor nagyobbak lettünk, s mindeközben életét ránk áldozta.
Ki is volt Ő valójában? Az ÉDESANYÁNK!
Akiből mindannyiunknak csak egyetlen egy van a világon.
Az én egyetlenemet keresem, hol van most?
Lát-e, hall-e engem? Vágyódom utána, de sehol nem találom.
Elválaszt bennünket Ég és Föld.
|