|
Egy barátom naplója II.
Zsó 2008.04.12. 17:02
Egy barátom naplója
/folytatás/
Szóval, kissé balga barátom elégette a naplóját, de rájött, hogy nem hagy az utókorra semmit, ezért úgy döntött folytatja. Azon oknál fogva is, mert a Mari nem hagyta békén.
Mondta neki: - ha már vagyonod semmi, legalább azt a nyamvadt naplódat vezesd, lesz mit olvasni a gyerekeinknek.
Na, ettől aztán úgy kétségbeesett a barátom, hogy a Marit dobta, a naplót pedig folytatta.
Tudják, úgy dobta a Marit, hogy nyolc napon belüli sérüléseket szenvedett. Nem lett nagy baja, csak amnéziás lett. Nem baj, majd kigyógyul belőle, és legalább elfelejti, hogy mit is akart tőle, mármint a barátomtól.
Na akkor…
június 20.
Rafael névnapja van. Rafael, jaj de imádlak, leszaladtam az édességboltba, levettem a polcról egy Rafaeló bon-bont, megkínáltam az eladónőt és ő azt mondta: - élvezzük együtt és nem kell fizetnem érte. A boldogsághormonok elárasztottak, mint a Tisza Szegedet anno.
június 23.
Megköszöntöttem Zoltán nevű barátomat, meghívtam Maximot is, ha már ünnepelünk, legyünk legalább hárman. Ha egyikünk józan marad hazaviszi a másik kettőt. A kocsmában még csatlakozott három sanyarú sorsú hajléktalan hozzánk. Legyen jó a napjuk, így együtt ittunk és énekeltük: Hol van az a nyár…c. slágert.
június 29.
Ma búcsúba vagyok hivatalos, de nem megyek el. Van elég kacat a szobámban, majd viszek a bátyám gyerekeinek ezekből. De azért tortát küldhetne az Ági, abból, amit ő sütött, mert istenien tud sütni és vastag krémmel keni meg a tortát. Marcipánnal vonja be és akkora, mint egy malomkerék. Vagy nem is tudom, mégiscsak jobb lenne elmenni, hátha találkoznék azzal az ébenfekete hajú cigánylánnyal, akivel tavaly hajnalig mulattunk a bálban.
július 1.
Ma 35 fok van a szobámban, árnyékban. Egész nap a zuhany alatt álltam.
július 4.
Babett nevű motorommal kora hajnalban elindultam a Balatonra. Gondoltam öregapám örülni fog, ha meglát. Két éve nem láttuk egymást. Igen ám, de stoppolt egy lány az úton. Felvettem. Szőke haja hullámzott, mint a búzatenger. A legközelebbi strandon parkoltunk. De úgy szállt le a motorról, hogy magával rántott és a strandolók húztak ki a motor alól bennünket. Hogy fájdalmamat enyhítsem, a legközelebbi büfében ittam három korsó sört, a lánynak ásványvizet vettem. Mikor már nem égtem a gyönyörtől, belevetettem magam a habokba és átúsztam a Balatont. A túlpartról integettem a szőkeségnek és kiabáltam: - stoppolj újra, csak ne engem, mert a motorom dögrováson van!
július 5.
Öregapám tényleg örült, mikor meglátott. Szólt a bejárónőjének, készítsen tíz tojásból rántottát, mert biztos éhes vagyok. Nyolcból sütött, mert ennyit talált otthon, de én még ilyen fenséges rántottát az életemben nem ettem. Tudják, hagymát pirított, kolbászt sütött és ráöntötte a felvert tojást. Tappancs kutyának is összefolyt a nyála, hát még az enyém. A serpenyő alját is kinyaltam, annyira ízlett. Beszélgettünk az öreggel, bort ittunk és elmeséltem anyámék válását. Mondtam neki - ne keseregjen, elvégre lett még két unokája.
Most egy ideig nem írom a naplóm, mert nyaralok és készülök az elhalasztott vizsgáimra.
július 14.
Megláttam a könyvespolcon: Bohumil Hrabal: Foghíjak c.önéletrajzi triológiájának harmadik kötetét. Azonnal elkezdtem olvasni. Láttam a Szigorúan ellenőrzött vonatok, c. filmjét, - gondoltam hiába a nyár, minek a szerelem, arra én még ráérek, a könyv érdekesebb.
Nagyon tetszett a könyv. Újra elolvasom.
július 17.
Szüleim házassági évfordulója van ma. Rájöttem, minek köszöntsem őket, hiszen négy éve külön élnek, két éve elváltak. Mivel mégiscsak az őseim, ittam egészségükre egy üveg vörös bort. Meg ránéztem a kertben nyíló vörös rózsára, a szívem sajogni kezdett, ezt kapta volna anyám, ha nem lép le Oszkárral, a boncmesterrel. Nem leszek olyan, mint az Oszkár, nem boncolgatom tovább a történetet, inkább iszom még egy üveg vörös bort.
július 31.
Könnyekig meghatódtam egy tejet lefetyelő cirmos macskakölyök láttán a szomszédban.
Őt is cserben hagyta az anyja, de szerencsére befogadta a szomszéd. Ezt Józsitól tudom.
augusztus 5.
Mari jár az eszemben, merre járhat? Ah, biztos elfelejtett. Jobb is, még számon kérné a nyolc napon belüli sérülését, feltéve, ha gyógyultnak nyílvánították.
augusztus 20.
Készülök az Államalapítás ünnepére.
Elvégre fontosabb, mint ez a naplóírás. Kedvem sincs hozzá, mert a diplomám sem dobják csak úgy oda: Tessék - megérdemled, kezdj vele azt, amit tudsz, ha egyáltalán megszerzem.
Ezúttal ígérem, nem lesz a lángok martaléka, folytatom, elvégre mi lesz a születendő gyermekeim öröksége?!
Csak legyen kedvem hozzá…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
