Egy zárójelentés margójára
Zsó 2008.03.27. 16:49
Kezemmel intek szobatársamnak,
Egy zárójelentés margójára
Kezemmel intek szobatársamnak, egy bíztató pillantás részéről.
Vegyes érzések kerítettek hatalmukba, egyszer csak egy ajtó bejárata fölött: - Műtők - feliratán akadt meg a szemem.
Félelmem fokozódott.
Sóhajtva a műtőasztalon a következő mondat hagyta el a számat: - Istenem segíts!
- Rendben, de azért mi is megpróbálunk – hallottam még az utolsó szavakat.
Álmomban otthon feküdtem az ágyamon, többször szerettem volna felkelni, de valaki mindig visszanyomott az ágyra.
Nem értettem vajon miért teszik mindezt velem…
Távolról hangfoszlányok szűrődtek felém.
- Jó reggelt, ébredjen, túl van a műtéten!
Próbálkoztam, de szemhéjam ólomként nehezedett szememre.
- Megismer? Csak bólintson, ha a beszéd nem megy!
Ha nehezen is, de felvillant az ismerős arc.
- Igen, nyögdécseltem. Szemeim újból lecsukódtak.
Ismét ébredve a kórterem jellegzetes berendezéseit kémleltem. A félhomályban megismertem az éjjeliszekrényemen lévő
poharamat. Jobbra fordítva a fejemet néztem ki az ablakon, felbukkant az ismerős húsz emeletes toronyház.
Szépnek láttam, bizonyára a jó érzés miatt, hogy azon a helyemen fekszem, ahonnan elvittek. Csend vett körül, az éltető
infúzióban bíztam. Elaludtam, újból otthon jártam, ágyamból szerettem volna felkelni, már húztam lefelé az ágyról a lábam
az infúziós palackkal együtt, mikor szobatársam figyelmeztetett, - ne próbálkozzam, úgysem tudok felkelni.
Igaza volt, akkor már világossá vált, hogy én a kórházi ágyon fekszem. Aludni már nem tudtam. Látva a telefonom, sikerült a
kezembe varázsolni. Ki volt kapcsolva, próbáltam beütni a PIN –kódomat. Sikerült. Boldoggá tett, hogy agyam kitisztult.
Éles fájdalom hasított beteg testrészembe. Tűrtem, de a nővérke kérdésére – szükségem van-e valamire? – fájdalomcsillapítót
kértem. Megkaptam, ettől álomba zuhantam. Éjjel felébredve az időt nem érzékeltem, csak a húszemeletes ház ablakaiból
kiszűrődő fény tudatosította bennem – innentől kezdve gyógyulni fogok…
Istenem adj erőt, hogy sikerüljön!
2008-03-27
|