|
Egy barátom naplója I.
Zsó 2008.02.28. 11:37
Olyan, de olyan kalandos az élete
Egy barátom naplója
Olyan, de olyan kalandos az élete, vétek lenne tűrnie, hogy emlékei szertefoszoljanak.
Minden említésre sem méltó kalandjára emlékezni akar. És innen jött az ötlet: - mondtam neki, miért nem írsz naplót?
Előljáróban talán annyit, hogy fiatalemberről van szó, nagyon jó gyerek, kétszer volt diliházban, háromszor szívszanatóriumban (Füreden), ötször vették ki a manduláját, mert mindig kinőtt egy újabb. Kétévente kell járnia mandulaműtétre. Háromszor akart öngyilkos lenni, hatszor rendes gyilkos. De börtönben még nem volt, mert mindig csak gondolatban követte el ezeket a szörnyű kegyetlenségeket.
Humán - beállítottságú. Érdekli a történelem, a magyar és valami véletlen folytán a norvég gazdaságpolitika. Sokat foglalkozik egy Jordahn Schönbiller nevű, ma élő osztrák filozófussal, állítólag egyszer már találkoztak is.
Remélem, hogy mozgalmas napjai mások szívét is megdobogtatják majd.
Február 1.
Ma voltam templomban, ünnepi misén, illik elmenni. A zenét leszámítva a mise unalmas volt és semmitmondó. Viszont a mise vége felé fehér korongokat osztogattak, ingyen lehetett kapni, sőt még a szádba is rakták. Éhes voltam, odamentem hát magam is, az volt a baj, hogy sorba kellett állni. De végülis kaptam, nagyon finom volt. Legközelebb viszek anyáméknak is, hátha kedvet kapnak a misére.
Egyébként rájöttem, hogy egy jelentéktelen alak vagyok.
Február 3.
Tegnapelőtt rájöttem, hogy jelentéktelen alak vagyok. Annál szebb volt ma rádöbbenni, hogy mégsem vagyok az. Nagyon jól esett ez.
Február 5.
Ma van a születésnapom. Rengeteg rokon jött el, hogy odaadják nekem az ajándékokat. Főleg olyan dolgokat kaptam tőlük, amikre nekem nincs szükségem. Kaptam egy csomó könyvet, kivétel nélkül mindegyiket olvastam már. Lemezeket meg társasjátékot. Jelvényeket is, a felét már a mai nap folyamán eladtam. Puszikat is kaptam. Én nem nagyon szóltam a rokonaimhoz, egyébként ők sem hozzám. Így hát bezárkóztam a szobácskámba.
Február 8.
Ma reggel arra ébredtem, hogy irtózatosan szerelmes vagyok egy lányba. Marinak hívják, aranyos lány. Életemben másodjára vagyok most szerelmes. Először egy pénztárosnőbe voltam. Még nagyon régen. Itt dolgozott lent a boltban. Az élelmiszerboltban, ha értik, mire gondolok. Rendkívül kedves volt, csinos, és ami nagyon fontos lehet egy kapcsolatban, egy komoly kapcsolatban: okos is volt ez a pénztárosnő. Nem jártam vele, de a végén már megismert, amikor a boltba mentem. Nagyon szerettem lejárni oda. Mindig jó sok mindent vásároltam, hogy sokáig kelljen számolnia, több ideig maradhassak ott. Néha fehér köpenye alól kivillant a combja, és én akkor mindent elfelejtettem. Egyszer, mikor nyújtotta felém a visszajárót, én így direkt begörbítettem az ujjaimat, hogy egymáshoz érjen a kezünk. Egymáshoz is ért, és én nagyon boldog voltam. Ez volt az első nővel való fizikai érintkezésem. Aztán kacsintottam neki, végül írtam hozzá egy hosszú levelet, hogy így meg úgy, "Pénztárosnő, nélküled szenvedés az életem", stb., és a pénz mellett, ezt a levelet is a kezébe nyomtam egy bevásárlás alkalmával. Félrerakta, hogy majd munka után, estefelé elolvassa. Úgy izgultam, ahogy még soha, de kimondhatatlanul boldog voltam. Óh! Másnap úgy vert a szívem, hogy csak na, mikor a boltba mentem.
Szóval iszonyatosan, rettentően, borzalmasan, eszeveszetten, észvesztően lámpalázas voltam már, mikor a bevásárlókosárért álltam sorba. Vajon mit fog szólni az én pénztárosnőm? Még most is könnyezek, ha rágondolok, mekkora csalódás volt látni, hogy valaki más ül a helyén. Egy csúnya, kövér... lány. Heteken, hónapokon keresztül vártam, hogy visszajöjjön. Az évszakok, mint a másodpercek, úgy szálltak, de jaj, nem jött vissza többé. Tragikusnak éreztem a sorsomat, nem is akartam boltba menni többet, csak felkavarna. Óh pénztárosnő! Hol jársz vajon? Merre sodort téged az élet vihara? Ugye gondolsz néha rám? Áh, most már mindegy, Pénztárosnő!
Nekem itt van Mari, aki minden fájó emléket feledtetni tud. Ő lesz a feleségem! Nem kellenek már a kis nőcskék, pénztárosnők, csak Te! Mari!
Február 11.
Ma reggel, mikor felébredtem, azt hittem, kitört a nem tudom hanyadik világháború.
Minden dübörgött körülöttem, tankok zúgását hallottam és fegyverropogást.
Ádáz küzdelem lehetett odakint, mert még bombáztak is. Szőnyeg. Le a pincébe, gondoltam, de rövid időn belül kiderült, hogy csak a fölöttünk lakók költöznek, és nincs is háború. Lemostam arcomról a kétségbeesés utolsó könnycseppjeit, letöröltem szobám faláról a jelszavakat, amelyeket a háború hatására fújtam föl, visszafeküdtem az ágyamba és elaludtam.
Február 27.
Ma semmi sem történt.
Március 19
Az egyetlen említésre méltó esemény ma az volt, hogy átjött hozzánk Kovácsné és kölcsönkért 2 db tojást.
Március 22.
Kovácsné tojásaira keresztet vethetünk. Azt már nem kapjuk vissza.
Március 26.
Most egy regényt fordítok németről magyarra. Legtöbbször németről magyarra fordítok.
Néha fordítva: magyarról németre fordítok. A magyar kultúrának ellenben óriási szolgálatot tettem, mikor Hegel levelezését ültettem át a mi nyelvünkre. Szoktam angolból is fordítani. Többek között olyan Shakespeare-drámákon dolgozom, melyek legális magyar kiadásokban még nem jelenhetnek meg. Azonkívül szinkron-tolmácsként foglalkoztat engem egy norvég - és egy holland filmklub, és olaszból is gyakran fordítok. Nemrég oroszból is fordítottam, Lenin hátrahagyott írásaiból állítottam
össze egy kis humoros brosúrát. Bolgár nyelven és franciául természetesen nem tudok.
Április 3.
Egyik barátommal csavarogtam ma az utcán, úgy délután négy és háromnegyed öt között. Mászkáltunk és láttunk két macskát.
Április 17.
A menaszista egyház burgomán nevű szektájának az istentiszteletén voltam ma. Ezeknél ma van a karácsony.
Április 30.
Elhatároztam, hogy vadgesztenye-szelidítő leszek. Rengeteget lehet ezzel keresni. Agyon fogom dolgozni magam, de megéri. Most kivételesen boldognak érzem magam.
Ilyen perspektívák árnyékában hogyne érezném magam boldognak?
Az élet telis-tele van szépséggel, mámorral, szerelemmel, kacajjal, örömmel, vidámsággal!
Május 1.
Ma van a munka ünnepe. Akkor ma nem írok naplót, mert a naplóírás is munka.
Május 24.
Ma kétszer reggeliztem, háromszor mostam fogat, négyszer zuhanyoztam, valamint van két darab aranyhörcsögös akváriumom. Bocs, de most nincs időm naplót írni, mert rohannom kell, meg kell etetnem Flapetát, a kicsiny katicabogaramat.
Flapeta derék állat, mellém szegődött az utcán.
Június 14.
Sokáig nem tudtam írni, mert elveszett a Naplóm, de aztán megtaláltam. Ma nagyon jó napom van. Június 14-e, mindig valahogy az év legjobb napja...
Június 15.
Már lobog a tűz. Úgy döntöttem, bugyutaság naplót írni, így hát most bedobom a tűzbe.
Isten veled!
Tehát ma már ezt a naplót nem olvashatja senki. Mert elégett!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
