Egyéniség
Zsó 2008.02.09. 14:45
Valakinek az egyénisége mindenkinek mást és
Egyéniség
Valakinek az egyénisége mindenkinek mást és mást jelenthet.
Dóra sovány, lapos, jelentéktelen külsőre.
Diákszobák falára felragasztva sosem látnánk fotóit. Onnan inkább cicababák, mellbőség-bajnoknők, csípő-csodák bámulnának ránk. Arcukról annyi emberi érzés és értelem sugárzik, mint egy malomkeréknyi tortáról.
Dóra nem vérforraló nő, nem a vágyak asszonya. Nem hasonlít azokra a nőcskékre, akik emberi becsületüket a bőrükön hordják.
Nem ébreszt érzéki képzeteket. De nő. Lány és asszony egyszerre. Női varázsa elsősorban abból áll, hogy annyira törékeny és védtelen. Elsőre mindenkiben a részvétet, és a gyengeséget kelti fel, mármint azokban, akikre hat. Mert nem kétséges, hogy az ízlések különbözősége okán nem mindenkire van Dóra szépsége hatással.
Az erő érzetét kölcsönzi ismerőseinek. Kevés emberben van annyi kitartás és makacs állhatatottság, mint ebben a kicsi, leányos asszonyban.
Kisugárzása nem elsősorban fizikai, hanem lelki. Belülről szépül meg, belső emberi tartalmától árad szét belőle az érzelme és tartalmas szépsége.
Nevét és arcát gyorsan megismerték, akik gyakran jártak a Művelődési Házban. Egy- egy esemény kapcsán, ünnepségen, versmondó versenyen mindig jelen volt.
A verset nemcsak mondta, teljes bensőjével átérezte. Szeme, arcának mosolya, rebbenésnyi mimikai jelek, kezei harmóniában voltak a költő által megírt vers hangulatával. Amatőr volt, mégis művészi az előadásmódja.
Mondhatnám azt is minden amatőrből lehet profi, de szíve vágya nem az volt.
Szerette a költészetet, átadni a vers élményét annak, aki hallgatta őt. Imádta Adyt, Kosztolányit, Illyést ..., ugyanúgy a kortárs irodalmat.
Ha reggel olvasott verset, fohász volt.
Ha napközben tette, szíve tisztaságát óvta.
Este, majd ha az óra éjt hozott, számára a nyugalmat jelentette a költő szava.
Verset úgy mondott, hogy a költő gondolatait hitelesen továbbítsa, ehhez hozzáadta saját egyéniségét. Szeme ragyogott, ha az öröm, szerelem érzését sugallta a vers, fátyolos lett, ha a szomorúság, a halál gondolata érződött a sorokból. Hangja halkult, hol erősebbé vált, mikor, milyen érzések törtek fel a költőben a vers írása közben. A Himnuszt imádságként mondta.
Arca, törékenysége megszépült, mely bensőjéből fakadt, ha a költő gondolatait, érzéseit szavakba önthette.
Dóra egy egyéniség.
A vers szeretete tette azzá? Hihetetlen érzékenysége, alázata a költő, a vers iránt?
Bizonyára így együtt, és a talentum, melyet ajándékul kapott odafentről.
Méltán érdemelte ki a tiszteletet mindazoktól, akik ismerik, élvezik a gyönyörűséget, melyet nyújt egyéniségével.
|