Föld, víz, fények és árnyékok
Zsó 2008.02.03. 15:52
Kora reggel ébredek, családom békésen alszik.
Föld, víz, fények és árnyékok
Kora reggel ébredek, családom még békésen alszik.
Kávét főzök csendben majd csészébe töltöm, tejszínhabbal dúsítom, kiülök a teraszra, kedvenc helyemre és ízlelgetem.
Társam a magány és a meggyfán csivitelő, évek óta visszajáró rigó.
Kortyolgatom az édes-fekete kávét, tekintgetek a Balaton csendes, kékes-zöld vízére. Sehol egy felhő, gyönyörködöm a távoli Tihanyi templom két tornyában, a túloldalon körvonalazódott táj szépségében.
A kék ég és a tó vize szinte egybeolvad. Szemnyugtató látvány.
Egy-egy fehér vitorlás bukkan fel a távolban.
Szép napnak nézünk elébe, szárnyalnak a gondolataim. Végignézek a szőlősorokon, harmatos levelek közül telt fürtök kandikálnak ki. Bő lesz a termés - nyugtázom magamban, ha a természet oltalma alá vesz bennünket, hordóink bizonyára megtelnek.
A környék természeti kincsekben, történelmi emlékekben is gazdag.
Unokáim lassan ébredeznek, hogy egyik a másikat ne ébressze fel, lányom az öt évesnek mondókát suttog:
"Ekete, pekete, cukota pé,
Ábel, Bábel, dominé
Csiszli pá, csiszli pé
Csiszli csoszli dominé!"
Milyen felhőtlen mulatságot jelent a közös játék versekkel, mondókákkal, melyeket naponta többször eljátszunk együtt.
A két kisebb gyerkőc is felébred. Közös reggeli után a strandra indulunk.
A tűző nap sugarai elől egy terebélyes fűzfa árnyékába húzódunk, pár perc elteltével már a víz simogató habja hűsíti testünket.
Tekintetemmel végigpásztázom a színes kavalkádot, itt egy labda ott pedig matracok, nyugágyak. A parton homokozó, hinta és sok-sok vidám gyermek, pihenő emberek.
Az enyéim igazán a vízben érzik jól magukat lubickolva, derülnek mikor a matracról vízbe esek, mindannyian a segítségemre sietnek.
Egy rég látott ismerősömmel találkozom, aki, a maga nemében egyedülálló, igényes szép albumot ajánl megtekintésre. Ezen album lapjain a fotóművész a fény és árnyék, a színek játékának értő, és érdemes mestere - elém tárja a tó melletti világról szerzett benyomásait.
Kölcsönkapom az albumot további gyönyörködésre.
Párhuzamot vonok az album és a körülvett színek, fények játéka között…
A strandolás, a tűző nap lefárasztotta a kicsiket, haza indulunk. Még egy kis játék, vacsora, fürdés, mese és álomba szenderül a kis családom.
Én ismét kiülök kedvenc helyemre a teraszra, elméláznak a gondolataim. Csak a gyertya fénye és a csillagok nyújtanak némi fényt. Nem várt vendég érkezett, egy szúnyog csípett belém - felélénkültem. A kivilágított templom két tornya az ég felé mutat, int, mint Isten ujjai.
A Balaton túloldalán a szállodasor fényei egy síkban húzódnak végig, Siófok ezüstpartja lenne? - találgatom.
A tó vízére kiúszott az ismert sétahajó is, - nosztalgiázom…
A bor kiürül poharamból, valahol az egyik szomszédból sült szalonna ínycsiklandozó illata csapja meg orrom.
A rigóm sem alszik még, egy halk reccsenés az ágon, csak ő lehet, - így jelzi a jó éjt kedvesen? Bizonyára, hiszen régi barátja családomnak.
A szüretre gondolok, telkünk vörös földjére, eszembe jut egy vers néhány sora:
"Veres földje tüzes
Fehér bort ad ki tudja
mitől piros a föld?
Ő, ki ősidők óta
mindent lát, Téged is
figyelmeztet a jóra.
Vigyázz! Magadra is.
Hogy légy soká lakója!"
2004-09-25.
|