Z�pores�

Az �g k�kje hirtelen sz�rke sz�n�re v�ltozott. Felh�pamacsok kergett�k egym�st.

A sz�lvihar t�mad�an hajl�totta az ablakom el�tt �ll� f�zfa gyenge �gait.. �k egym�sba

kapaszkodva v�dt�k t�r�keny �let�ket. Egy �rva l�lek sem mer�szkedett ki a heves z�pores� �ztatta nedves �tra. Mennyd�rg�s k�s�rte kih�v�an e v�ratlan vend�get. Vill�mok f�nye cik�zott odafent, hogy nyomat�kot adjon a vad robajjal lecsap� viharnak, mely visszakergette a h�zak k�m�ny�b�l �raml� f�st�t.

Kuty�m az ijedts�gt�l futva menek�lt v�dett lakj�ba.

Amilyen sebess�ggel j�tt, olyan gyorsas�ggal t�vozott, a kora tavasz langy meleg�b�l, a z�pores�.

- Olcs� j�t�k r�sz�r�l - gondoltam.

- Mi c�lja lehetett nem szokv�nyos viselked�s�nek?!

- Net�n elfeledkeztem gyerekkorom heves m�jusi z�pores�ir�l?

„ A m�jusi es� aranyat �r” – tartja a mond�s.

Kimer�szkedtem kertembe, csak ekkor �szleltem, ez�ttal nem �ll a mond�s.

Ha m�r �gy letarolta csod�latosan ny�l� vir�gaimat, lehetne visszafogodtabb a k�vetkez� kiszemelt hely�n e vad z�pores�.

Z�gol�d�somat a felbukkan� nap enyh�tette. A f�zfa szomor�an l�gatta viharvert �gait. A vir�gszirmok lehullva sz�nes sz�nyegk�nt bor�tott�k be kertem fekete f�ldj�t.

Kuty�m egy bokor �rny�k�ban h�zta meg, m�g mindig remeg� test�t.

Unalom�z�nek, tr�f�nak sz�nta t�nyked�s�t a tovasz�ll� vihar - szeretn�m tudni!

Lehet, hogy csak a nap meleg�t irigyelte, melyet a legt�bb �l�l�ny oly sok szeretettel v�rja…