Neh�z tavasz

A gy�ny�r� l�pcs�h�zban vid�m csivitel�st visszhangzottak a sz�les bolt�vek, ahogy a sok l�ny kit�dult a tantermekb�l. A patin�s, �reg �p�let szinte szeretettel �lelte k�r�l a sok ifj� �letet. Mint a m�ves, de r�gi blondin keret, egy �de vir�gcsokorr�l k�sz�lt k�pet.

Abban az id�ben, a minden k�z�piskol�nak k�telez� egyenruh�t, t�bbnyire az unalmas k�k k�peny jelentette. De voltak szerencs�s kiv�telek. Mint ezek a l�nyok – vagy m�r az el�tt�k j�r� �vfolyamok egyike – akik kiharcolt�k maguknak egyenk�peny helyett a n�ies egyenruh�t. S�t�tk�k alapon, kab�tgomb nagys�g�, feh�r pettyekkel telesz�rt, l�gy es�s� anyagot v�lasztottak. Fiatalos volt, csinos, �s kiz�rta a flancot, kiel�g�tve mindk�t oldal f� k�vetelm�ny�t. Akadt, akinek m�gsem tetszett; szigor� tan�rnak t�l enged�keny, divatozni k�v�nkoz� frusk�knak t�l konzervat�v egy darab volt ez.
N�gy l�ny nevetg�lt �ssze, mik�zben Vera gondolatai m�sutt j�rtak ugyan, m�gis igyekezett vel�k tartani. 16 �vesen mi is lehet a legf�bb gond? Ruha, hajviselet, nagynak hitt, de val�j�ban csak szerelemhez hasonl� �rzelmek, �s - legt�bbsz�r utols� helyre szor�tva - a tanul�s.
Vera az anyj�ra gondolt. Mari sz�kd�cselt el�tte a l�pcs�n lefel�, de vissza-visszafordulva, mert a tegnapi randev�j�t mes�lte. A hossz�ra ny�lt Zsuzsi majszolt valamit, de f�lelt, Kl�ri nevetve belesz�lt:
- Megcs�kolt m�r v�gre?
- Persze, nem is egyszer – hadarta Mari -, mit k�pzelsz…
- �, seemmit, csup�n azt, hogy csak �gy mondod. -
S�rt�d�tten vonta meg a v�ll�t Mari, m�gsem tiltakozott, mire h�rman kinevett�k. Azt�n � is vel�k nevetett, gondtalan, bakfis der�vel, hisz m�g minden lehet.
Vera el�z� este egy egyetemista fi�val randev�zott, �s ma is menne, de nem kapott kimen�t Aput�l. Szigor�, �s k�vetkezetes volt az apja. Meg azt�n olyan r�vid a d�lut�n, annyi a dolga m�g ma.
- Vera nagyon hallgatsz. Hogy van az anyuk�d? Ma is bem�gy hozz�?
- Igen, bemegyek, de egyre jobban f�lek l�tni, mert olyan sz�vfacsar�an elm�l�z� lett, mintha nem is akarna arra figyelni, ami k�r�l�tte zajlik…
- Elk�s�r�nk, j�?
- J�, de �gyse j�hettek be velem. -
A n�gy l�ny eddig mindent egy�tt csin�lt, mindent megbesz�lt �s a tal�lk�kat kiv�ve mindenhov� egy�tt ment. T�ncolni azonban az ut�bbi id�ben Vera n�lk�l j�rtak. A fiukkal is egyszerre ismerkedtek, de Vera n�lk�l�k tal�lkozott Pist�val, �s b�r akkor elmondta, de a m�sik h�rom m�g nem is l�tta a fi�t. Azt hitt�k, abb�l nem is lehet semmi, hisz egy egyetemista m�r majdnem f�rfi…
- Azzal a Pist�val nem tal�lkozt�l mostan�ban, akit a rokonodn�l ismert�l meg?
- De, tegnap voltunk s�t�lni…
- �s ezt csak �gy mondod? – �lltak el� hirtelen. Zsuzsi kez�ben ottmaradt a falat.
- Nem volt semmi, minek mondan�m? Megv�rt a kapuban.
- Ne besz�lj fiam, ez m�r igazi randi lesz, na hallod, ha ilyen sok� is eml�kszik r�d! M�r 20 �ves! Fiam, az m�r t�bbet is akarhat…- kotyogott Mari.
- M�gis. Mit besz�lgettetek? – �llta el a menek�l�s �tj�t Kl�ri.
- Mindenf�l�r�l.
- Cs�kol�ztatok?
- Ha lesz valami, �gyis elmondom – t�rt ki Vera -. Ma nem tal�lkozhatunk, mert �n fogok vigy�zni az �cs�mre, �s megf�zott, nem vihetem leveg�re. Azt�n Anyuhoz megyek.
- Te, �n felmehetek hozz�tok, vigy�zok �n a Lacik�ra. R��rek…
- J�, felj�hetsz, de Apu akkor se fog kiengedni.
- De k�r! – s�hajtott Zsuzsi.
M�g csicseregtek egy utcasaroknyit, azt�n sz�tv�lt az �tjuk, Vera �s Kl�ri villamosra sz�lltak, Mari ment jobbra, Zsuzsi balra.

Ver�nak volt egy h�rom �ves, aranyos kis testv�re. G�nd�r f�rt�s haja �pp olyan m�zsz�ke volt, mint a n�v�r�nek, �s amikor egy�tt l�tt�k �ket, sokszor hitt�k �t a kisfi�nak. A suliban, a szinuszg�rb�t tanulva, valaki kital�lta, hogy az egyre er�sebben fejl�d� n�is�g l�that� jeleit szinusznak bec�zi, �gy senki k�v�l�ll� nem fogja �rteni, hogy mir�l suttognak. Ez�rt azt�n hamarosan sz�k �s b� szinuszok szaladg�ltak az oszt�lyban. Vera a b� szinuszok k�z� soroltatott, sz�p, ifj� h�lgy volt.

Meglepet�s�re most Aput m�r otthon tal�lta.
Az �ccs�n k�v�l egy halom mosnival� is v�rta, apja pedig azzal a h�rrel, hogy megint � fog bemenni a k�rh�zba, Ver�t pedig ma nem engedi sehova.
- L�tni akarom. Egy ideje rohamosan fogy, a f�orvossal is besz�lni akarok.

Mi�ta a sz�p, fiatal Anyu beteg, mindenf�le otthoni gond szakadt Vera nyak�ba. Lacik�ra d�lel�tt a vid�kr�l felk�lt�ztetett nagymama vigy�zott. F�z�tt, etetett az igaz, de enn�l t�bbre nem telt a k�nyelemre hajl� aktivit�s�b�l. Mire Vera haza�rt az iskol�b�l, egyetlen tiszta ed�ny nem maradt a kredenc m�ly�n. A konyha, amit reggel patika-tiszt�n hagyott h�tra, �pp-hogy el nem szaladt. Apu, ha v�letlen�l el�bb �rkezett haza, �s �gy futott a lak�s, megpr�b�lt valamit helyre hozni, de azt�n jobbnak l�tta csak lemosni a maszat nagyj�t Lacik�r�l, �s bemenni vele a szob�ba j�tszani, m�g el nem nyelte v�g�l egy fotel. Lacika a sz�trakott �js�gokat �sszeszedte, h�na al� csapta, �s �ktelen kiab�l�ssal j�rta k�rbe szuny�k�l� apj�t:
- �s�gos badok! ��s��gos! �s�got vedenek, Mada Memzset… -
Eln�zte �t Apu, �s szeme el-elhom�lyosult.

M�g gy�gyul�st rem�lt, minden l�togat�skor sietett a k�rh�zba. Azt�n, ahogy a v�rt javul�s a vissz�j�ra fordult, k�l�n enged�llyel naponta, Ver�val felv�ltva j�rtak be.
Anyu egyre ijeszt�bben sov�nyodik, �s tudt�k, tehetetlenek, �gy fogy el, mint a gyertya.
Amikor a daganatot �szlelt�k, terhes volt. Egyszerre tudta meg az �ldott �s a k�ts�gbe ejt� �llapot�t. Akkor abban rem�nykedett, ha megsz�li a gyermeket, tal�n elt�nik az a sz�rny�s�g bel�le. Nem �gy t�rt�nt. Lacika megsz�letett. K�t �vig eg�szen j�l �rezte mag�t, de ez, kis halad�knak bizonyult csup�n.

Az addigi nyugodt �let�k felborult. Az oszt�lyt�rsak nem igaz�n tudtak arr�l, hogyan �l Vera. Csak a h�rom bar�tn� l�tott bele valamicsk�t, de �k is menek�ltek a gondjai el�l. A tini l�nyok sz�vesen hiszik azt, hogy a v�gzet nem is l�tezhet.
Most m�g � sem �rtett semmit. Ahhoz, hogy felfogja, mi is k�vetkezhet, t�ls�gosan fiatal volt, �s tele volt tennival�kkal. F� dolga a tanul�s lett volna, amib�l szinte kiz�kkentette a szokatlan, mindennapos rumli, ami otthon fogadta.
Ez�rt, amit nem tal�lt rendben, azt el�bb rendbe tette. Miut�n takar�tott, mosott, vasalt, este patyolatra f�rdetve Lacik�t �tadta Apunak - aki mes�lt neki �s elaltatta -, csak akkor t�rhetett vissza a saj�t �let�hez, azt�n �jszak�ba ny�l� �r�kig tanult. Apu azt gondolta, hogy apai k�telezetts�g�nek eleget tesz. L�tta �, hogy amire haza�r, legt�bbsz�r minden ragyog, azt is, hogy Vera hajszolt, de h�t itt a Mama, �s milyen j�, hogy itt van vel�k, �gy m�gsem szakad minden h�zimunka a fiatalka l�nya nyak�ba…Nem kutatta, ki, mit v�gez el.
Mama szerint pedig dolgozzon csak Vera, az nem fog meg�rtani, ha egy l�ny megtanul rendben tartani egy csal�dot.
- �n ennyi id�s koromban m�r…- p�ld�l�zott, �s k�nyelmesen elcsoszogott a v�sott papucs�ban.
Vera meg nem panaszkodott. Csak egyre f�radtabban indult az iskol�ba.

K�t �ve m�r annak, hogy nagyn�nj�n�l megl�tta �t Pista. El�sz�r id�sebbnek gondolta, kicsit furcs�llotta is, hogy milyen f�l�nk, azt�n megtudta, hogy m�g csak �ltal�nos iskol�s.
Izgalmas, �j helyzet volt ez Ver�nak. �lete els� randev�ja k�vetkezett akkor. Elmondta Anyunak, hogy kivel szeretne tal�lkozni. Anyu megsimogatta az arc�t, �s azt mondta:
- �, az �n nagy l�nyom! �szre sem vessz�k �s m�r n� lesz bel�le. L�gy nagyon ig�nyes. Az �let nagyon sz�p tud lenni, �s minden elj�n a maga idej�n…Ne siettesd. -

Pista ott �llt, a megbesz�lt helyen.
Vera l�tsz�lag nyugodtan l�pkedett fel�, de kisl�ny sz�ve kalap�lt.
K�z a k�zben ballagtak a parkban, le�ltek egy padra. Pista �tfogta a v�ll�t. Halk besz�lget�s�ket senki nem zavarta.
- Nekem vissza kell indulnom, ne k�s�rj, h�tha megl�t valaki.
- Ki l�tna meg? K�l�nben is, megmondom ap�dnak, hogy j�rni szeretn�k veled, azt nem tilthatja meg.
- Dehogynem! T�l fiatal vagyok ehhez, azt mondta… -
Pista maga fel� ford�totta.
- Egyszer el kell kezdeni. Szeretn�lek megcs�kolni, ne f�lj, att�l m�g semmi bajod sem lehet. – �s simogatta a haj�t, az arc�t, nyak�t. A tizenn�gy �ves Ver�t egy eddig ismeretlen bizserg�s j�rta �t. A cs�kt�l kiss� megriadt, de akarta. Azt�n az idegen k�z az enci�nk�k pul�verre siklott, ott, ahol a ”b� szinusz” fesz�tette. Hirtelen kibontakozott a szorosabb� v�l� �lel�sb�l, a fi� arc�ba n�zett, �s furcsa f�nyeket l�tott a szem�ben.
- Megyek, engedj! – eltolta mag�t�l �s gyors l�ptekkel indult.
- Holnap is v�rlak! – ki�ltott m�g ut�na Pista, � csak intett, nem n�zett vissza.
Nem att�l ijedt meg, amit �k ketten tettek. Nem volt ennyire tudatlan. V�rta �s k�v�nta, hogy amir�l a bar�tn�ivel suttogni szoktak, az bek�vetkezzen. Hanem hirtelen felderengett egy k�p. Az, amikor benyitott a sz�lei szob�j�ba, �k ott �lltak egym�st �t�lelve, �s nem �rtette, Anyu mit�l reszket. Most � reszketett. Arra d�bbent r�, hogy � mostm�r n�nek sz�m�t.

Eltelt k�t �v, Pist�val az�ta nem tal�lkozott, a napokban l�tt�k meg egym�st �jra a villamoson. H�vta �t, �s neki siker�lt is az este erre szak�tani egy f�l �r�t. Nem �rezte t�l fontosnak, m�gis szeretett volna elmenni ma is. S�t�lni egy fi�val, mint a t�bbi l�ny… Nem �rez semmit ir�nta, m�gis j� volna gond n�lk�l vele menni…Tavaszi leveg�t sz�vni…csak �gy!

Meg kellett v�rnia, hogy Apu elmenjen, addig legal�bb kimosott, azt�n erre a harmadik tal�lkoz�ra m�gis kisz�k�tt. - Csak egy p�r percre – gondolta…
- Nem maradhatok sok�, mert az �cs�met a Mam�val hagytam…- sietett k�z�lni azonnal, nem tehette hozz�, hogy a kitakar�tott lak�st f�lti a legjobban.
A cs�k �zetlen volt, a gondolatai azon j�rtak, hogy holnap dolgozatot fognak �rni, ha Mama �sszecs�p�gteti a konyh�t, akkor azt m�g el�bb fel is kell mosnia.
- Ne haragudj, elmegyek, �s nem is j�v�k egyhamar.
- De mi a baj?
- Semmi. Azaz nem lesz id�m. - Azt, hogy anyu k�rh�zban van, m�r nem mondta ki. Nem tartozik az erre a fi�ra. Senkire se tartozik…

M�snap az orrfacsar� fert�tlen�t� szag el�l menek�lve rohant a folyos�n, de szorongva, �vatosan nyitott be a feh�r ajt�n. Anyu nem vette �szre az ajt� nyit�s�t. Az ablakn�l �lt a pl�ddel b�lelt karossz�kben, haja, a gy�ny�r�, f�nyes, loknis haja hogy megfakult! Most heveny�szve felt�zte, p�r tincs a nyak�ra hullt. Ekkor vette �szre, milyen v�konyka lett az a nemr�g m�g g�mb�ly� nyaka.
A be�raml� f�ny gl�ri�val vette k�r�l a fej�t, �tsz�r�d�tt a megritkult sz�lakon, m�g a f�le is �ttetsz� lett t�le. Vera d�bbenten �llt, l�ba a k�rterem padl�j�hoz n�tt. Sz�v�t jeges marok szor�totta �ssze, lenyelte feltolul� k�nnyeit. Azt�n er�t vett mag�n. Odav�nszorgott hozz�, finoman �rintette a hegyesre fogyott v�ll�t.
- Anyu - sz�lt gy�ng�den.
- N�zd, milyen sz�p tavasz van kint – mondta meg sem mozdulva anyja. Arc�t sem ford�totta fel�, �s ennek most �r�lt Vera.
Azt�n m�gis besz�lgetett vele, de egyre t�bbet n�zte a f�t, az eget - az ablakon �t.

Vera kint a folyos�n m�r nem �rezte a kellemetlen k�rh�z szagot sem. Lezuhant egy feh�rre festett, kem�ny padra, �s robbant bel�le a zokog�s.

K�t h�nap m�lva falusi kertkapu el� �rt a l�ny. A fekete ruha m�g jobban kiemelte szikr�z� sz�kes�g�t. N�m�n �llt, a homokban j�tsz� kisfi�t figyelte.
- Di�k�cs�t s�t�k neked, j�? -
A kuty�nak magyar�zott, az eddig lust�n hevert mellette, de �szlelve a l�togat�t, felugrott, fak�pn�l hagyva kis bar�tj�t. J�l ismerte a l�nyt, �r�mmel vakkantott �s rohant el�.
Lacika guggol�s�b�l arra lesett, �s elhaj�totta a homokoz� lap�tot.
- Vevaa!! – ki�ltott. �s rep�lt a kit�rt karokba.
Vera arc�t a puha v�llak k�z� f�rta, �s onn�t emelte szem�t a konyh�b�l kiszalad� Blanka n�nire.
Az meg csak r�pillantott a fekete ruh�ra, �s sz�ja el� kapta a kez�t. Azt�n szorosan mag�hoz �lelte a k�t gyereket, n�m�n, mert ide nem kellettek szavak.
- Egyenesen ide j�ttem, tudtam, hogy Lacik�t itt tal�lom…mam�t �rtes�teni sem volt id�m. Otthon lehet? – hadarta, amikor a szeret� karokb�l kibontakozott.
- Biztosan, Verik�m – s�gta az asszony, erre futotta csak az erej�b�l.
J� szomsz�dok voltak a Mam�val, pici kor�t�l ismerte Ver�t is - l�nya bar�tn�j�t -, saj�tjak�nt szerette. Hozz�juk szinte haza j�rtak, � is, de a kisfi� is. Mam�val eg�sz ny�ron itt tart�zkodtak a faluban, de Lacika j�form�n csak aludni j�rt haza.
V�rt�k Ver�t is nyaralni, minden ny�ron, de id�n a beteg k�zel�ben kellett maradnia. T�bb� m�r nem kell.
- Meddig maradsz?
- Csak �rte j�ttem – szor�totta mag�hoz az �ccs�t. - Azt�n a temet�s ut�n majd j�v�nk…-

A temet�ben a csal�d �llta k�r�l a nyitott s�rt. Volt egy-k�t bar�t is, �s szomsz�dok az erzs�beti h�zb�l. Lacika csendesen �lt nagyn�nje karj�n. Neki azt mondt�k, sz�pen kell viselkedni, mert Anyuk�nak �nekelnek, hogy t�bb� ne f�jjon neki semmi.
Csak akkor ki�ltott nagyot a csendes zsolozsma alatt, amikor a kopors�t lassan ereszteni kezdt�k a k�telek...
- Hova visitek azs �n anumat? – �s s�rni kezdett.
Senki nem mondta a kicsinek, hogy az a d�szes, vir�ggal bor�tott doboz mit rejt mag�ban. Apj�nak megrogyott a l�ba, Vera v�ll�ban kapaszkodott eddig, de most elk�ldte:
- Menj, vigasztald meg.
Vera �tvette az �ccs�t, felmutatott az �gre, arc�n v�gigfolytak a k�nnyek.
- N�zd azt a felh�csk�t Lacika. Anyu ott sz�ll, �s ezut�n onn�t vigy�z majd r�nk.
Az �g tiszta volt, csak az a kicsike felh�foszl�ny �szott rajta.
*
Az akkor h�rom �ves Lacik�t �gy nevelte fel Vera, mint k�s�bb a gyermekeit.
M�r akkor tudta, hogy � �v�n� lesz, amikor naponta kellett az �ccs��rt mennie az �vod�ba.

Mama visszak�lt�zhetett falura �s Lacika a nyarakat n�la t�lt�tte.
Reggel szinte az �gy�b�l sz�k�tt Blank��khoz a fi�cska, Mama n�ha �tn�zett r�.
- Jaj, mindig itt van, l�b alatt ez a gyerek!
- Semmi baj vele, hi�nyozna m�r, ha nem j�nne. � m�r a mi fi�nk is…
- Ha rosszul viseli mag�t, csak �gy, mintha a saj�t gyereke volna…- nevetett a mama �s estefel� j�tt csak a kis lurk��rt.
Tapsi kutya mindig a nyom�ban j�rt, n�ha orvul megnyalta az arc�t, akkor s�rt�d�tten fordult fel� Lacika:
- Naaa, icsi ucsa, �m nem Lacit!
A d�li ter�t�sn�l mindig seg�teni akart, �s k�v�ncsian lesett be a konyh�ba, azt�n titokzatos arccal k�z�lte:
- Lepet�s is lesz! – mert olyan finoms�got fedezett fel, amit � nagyon szeret.

K�zeledett a szalagavat� b�l. A harmadikosok minden gondolata az els� b�liruha k�r�l forgott. Egym�s k�zt az anyagokr�l duruzsoltak, fontos, hogy mib�l legyen, milyen sz�n�, hogy a bar�tn�k egym�shoz is �lt�zzenek, de k�l�nb�zzenek is… Vera szorongva figyelte a t�bbieket, fogalma sem volt, kivel besz�lje meg ezt az eg�szet.
- Apu. Vehetek valami anyagot a szalagavat� b�lra? – kock�ztatta meg egy este, egyenesen a l�nyeget mondva ki. – Apu feln�zett az �js�gj�b�l.
- Anyagot? Minek?
- H�t ruh�nak…
- Nem j� ami van? Kin�tted?
- Apu, m�r nem n�v�k ki ruh�kat. B�li ruh�m m�g nincsen, mibe menjek?
- H�t vegy�l. Mennyit adjak?
- M�g nem tudom, de megn�zem. Marika n�ni megvarrja…
”Na, ez k�nnyen ment”- gondolta a l�ny csod�lkozva egy kicsit. M�snap bement Marika n�nihez.
- �, ne vacakoljunk anyagok keres�s�vel, jobban �s olcs�bban meg tudjuk oldani sz�vem. Ide n�zz. – Kiemelt a szekr�nyb�l valami csod�t.
Ahogy megfordult vele, rep�lt, mint egy felh�, suhant, mint az �lom.
Indig�k�k, selyem �s muszlin, t�bb r�teg als�szokny�val, h�zva �s raffolva…mint a mes�ben. Pehelyk�nny� volt, finom, m�gis egyszer�en nagyszer�.
- Mi ez? - csod�lkozott r� Vera, �s alig merte �rinteni.
- Ne f�lj, ez csak nylon, amerikai csomagb�l van, de ha nincs r� p�nzed, egy alkalomra megszerzem neked.
- Felpr�b�lhatom? J�nnek a l�nyok d�lut�n, megmutathatom?
- Vidd, csak nagyon vigy�zz r�! – simogatta meg az arc�t a varr�n�, hisz sejtette, mekkora �r�m�t szerez most ennek a szeg�ny gyerekl�nynak. Tudta, mi volt, �s sejtette, mi v�r m�g r�.
- Ehhez csak egy magassark� cip� kell fiam! – fontoskodott Mari.
Vera nem is hitte, hogy aki a t�k�rb�l visszan�z r�, az t�nyleg �. A l�nyok kicsit irigykedve �llt�k k�r�l. A t�rdig �r�, b� szokny�ban forgol�dva tal�lt r� Apu.
- Te meg mit csin�lsz itt? – k�rdezte, azt�n amikor szembe fordult vele a l�nya, elakadt l�legzettel n�zte. Ott �llt boldogan, sug�rz� sz�k�n, egy est�lyruh�s h�lgy, egy �rett, sz�p n�. Ezt nem lehetett elviselni! Az � kicsi Ver�ja…? Ezzel a dekolt�zzsal, kih�v�, feszes der�kkal!
- Ezt vetted? Ezt akarod felvenni, ebben kimenni az emberek k�z�? Arr�l sz� sem lehet. Nem csin�lhatsz magadb�l k….t! Csitri vagy, ez nem val� r�d!
- De apu, ez csak egy b�li ruha, �s nem is kell megvenni, k�lcs�n kapom…
- Most azonnal leveted, �s t�bb� nem akarok err�l hallani!
Vera az �jszaka csendj�ben �sszekulcsolta a k�t kez�t. Befel� folytak a k�nnyei.
- Anyu, anyuk�m! Annyira hi�nyzol! Mi�rt hagyt�l itt minket? …Ugye te azt akarn�d, hogy �n legyek a legszebb a b�lon? -

A ruha v�g�l Kl�ri� lett, mert neki kicsit kellett csak igaz�tani a derek�n. Vera a vajsz�n� santungban mehetett - de legal�bb mehetett -, a szalagavat� b�lba, ami – v�g�lis - iskolai rendezv�ny. Arra kapott enged�lyt Aput�l.
Am�g a t�bbi l�ny programokon t�rte a fej�t, addig Vera azon, hogy mit kell v�s�rolnia, miel�tt hazamegy a gimib�l.
A k�nyvei mellett t�m�tt szatyrokkal �rkezett Lacik��rt egy sz�p, korany�ri napon is az oviba. Eg�sz �ton besz�lgetett, csacsogott a gyerek, azt�n a kapujukhoz �rve felki�ltott:
- Itt van a Tyutyu! Megk�ldezsem, megjav�tja -e a bling�mat. Belagadt. - Toporogva v�rta, am�g n�v�re ajt�t nyitott. �s ny�gve cipelte a kis ker�kp�rt a n�la egy �vvel id�sebb bar�tj�hoz.
Alig rakta le a csomagokat Vera, �pp’ ki akart b�jni az iskolai ruh�b�l, amikor v�rt�l cs�p�g� k�zzel botork�lt fel a l�pcs�n Lacika.
- �risten, mit csin�lt�l?
- Meg akaltuk selelni – ord�totta s�rva a sebes�lt. A biciklil�nc kapta be a cs�pp ujj�t. Vera r�m�lten �ll�totta a mosd�hoz a gyereket, sietve kapcsolta vissza p�tty�s egyenruh�j�nak derek�t. Lacika elcsendesedve h�pp�g�tt, n�zte a kagyl�ba potyog� piros cseppeket.
- Seg�n kis fil� –, sajn�lta mag�t hatalmasat s�hajtva, de m�r kapta is �lbe a n�v�re, �s futott vele a rendel�be, ahol bep�ly�lt�k a komoly s�r�l�st.
- K�t nap m�lva hozza vissza anyuka ezt a leg�nyk�t, kicser�lj�k a k�t�st, azt�n mire katona lesz, elfelejti az eg�szet – nyomott barackot a gyerek fej�re a doktor b�csi.

�vek teltek el. Egy h�sz �ves fiatalember egyetemi �vfolyamt�rsait vitte a r�gi falusi h�zba. Meg akarta mutatni nekik eml�kezetes j�tsz�hely�nek sz�nter�t Blanka n�nin�l.
- Elhoztam az otthon felejtett kispl�det is – nevetett n�v�r�re, aki a cs�pp kisl�ny�val n�h�ny napra utazott oda.