Lombhull�s �s j�t�kok

Olvasom Wass Albert csod�latos vers�t:

" ... az �sz lecsalta mind
aranylombj�t a r�gi f�knak,
mes�lheted az unok�knak:
napr�l-napra �gy gy�ng�lt a f�ny ..."

�r�m�mre nemcsak mes�lnem kell az �szr�l, �t�lhetem egy�tt vel�k a lemeztelen�tett �gak, csupassz� v�lt gallyak l�tv�ny�t, amelyek k�z�tt akad�lytalanul f�ty�lhet �t a sz�l.

Az es� az �jszak�k p�r�s, hideg lehelete a latyakos k�d hat�s�ra megfonnyadt a bicske, a k�k�ny hamvask�k term�se is ehet�. A f�sz�lak elhajlanak, az �rokparton sz�raz bog�ncsok magaslanak.

Hull� falevelek, �szi sz�nkavalk�d mindenfel�. Piros, narancss�rga, lil�sbord�, barna, v�r�s minden �rnyalata. Az enyhe sz�l p�rgeti a leveleket, mint gyermek a pap�rforg�j�t. Az �sz ontja illat�t, versenyre kelhetne a ny�r sz�npomp�j�val, der�j�vel, mert sz�momra nem lehangol�, ink�bb gy�ny�r�s�get ad�.

Tereb�lyes di�f�nk kor�n levetette lombruh�j�t. Itt-ott egy sz�raz di�t lenget a sz�l az �gain, megfakult barna, fonnyadt burokban.
Gyuresz dob�lja, el�sz�r egy tal�lt kaviccsal, majd a fa alatt �sszeszedett n�h�ny di�val. V�gre leesik, de a sz�l seg�tett neki, megunva a kicsi m�ltatlankod�s�t.

�lvezettel hallgatom unok�immal l�bunk alatt z�rg� leveleket. Szeretnek zajt csapni a vastag lev�lsz�nyegen. �n egy bottal csapkodom, l�bunkkal nagy kupacot kotortunk �ssze bel�l�k, hadd hemperegjenek bele a kicsik.
Az �szi avar egy nagy �ggy� alakult, m�g Pamacs is t�rta orr�val, ugr�lt rajta sz�ntelen�l, ugatva.
A kertben lehullott sz�nes levelekb�l szedt�nk egy nagy csokorral. Versenyezt�nk ki� lett nagyobb, szebb? Term�szetesen az �n csokrom lett a legkisebb, ennek igencsak �r�ltek a picik �gyetlenked�semet l�tva.
A gyerk�c�k arca kipirosodott a j�t�kt�l, beh�z�dtunk h�zunkba, nehogy megf�zzanak. Tov�bb j�tszottunk. A gy�jt�tt leveleket kiv�logattuk, a legszebbeket �js�gpap�r lapjai k�z� tett�k, majd egy neh�z k�nyv lapjai k�z� cs�sztattuk egyenk�nt. N�h�ny nap kellett a pr�sel�shez.
Miut�n kisimultak a levelek a lapok k�z�tt, j�tt az �tlet: - k�sz�ts�nk k�pet. A sima, sz�nes, sz�raz levelet kartonpap�rra ragasztottuk, s k�ptart�ba helyezt�k.
- De j� lesz aj�nd�knak a kar�csonyfa alatt - �r�lt a k�t nagyobb, a legkisebb csak n�zte, szerette volna megmarkolni mindet.

A t�li zimank�ban az �sz soksz�n�s�g�re, a puha avar �gyik�ra eml�keztet a leveleket �br�zol� n�h�ny k�p.

M�r kor�bban tobozt, makkot, vadgeszteny�t is gy�jt�tt�nk a parkban.
F�mdobozba tett�k, ha megr�zzuk, zajos ritmus-hangszer elb�v�l� hangja hallatszik.
A f�k term�seib�l �llatk�kat, emberk�ket, k�l�nb�z� figur�kat k�sz�tett�nk.
El�ker�lt az oll�, ragaszt�, filctoll, fogpiszk�l�, f�rtak faragtak mindannyian rend�letlen�l.
A makk, gesztenye rakom�nyt jelentenek a d�mpernek, fuvarozhat majd k�s�bb a k�t fi�. Vagy krumpliv� v�ltoznak Lorcsa boltos j�t�k�ban.

Egy sz�p, kellemes, napos id�ben kiszemelt�k a cseresznyefa vastag t�rzs�t.
Tobozokkal, makkal, geszteny�vel c�lba dob�ltak. Gyuresz egyik c�lba dobott makkja az �n fejemr�l pattant le. Ok�totta Lorcsa:

- Ne dob�lj �ssze-vissza, l�thatod, hogy most f�j Anyci feje, - s koppintott egyet a tobozzal unokates�ja fej�n.
Na erre a fi�cska bep�rg�tt, mint a lehullott falevelek, mikor a sz�l k�z�j�k f�j, �gy megl�kte Lorcs�t, hogy a lev�lsz�nyegen ter�lt el. A kicsi l�ny hempergett, mindez nagyon tetszett a k�t fi�nak is �gy k�vett�k a hanc�roz�sban.
�n k�zben figyeltem, hogy a dob�k�rzet�nkbe ne s�t�ljon be senki sem, mert m�g baja eshet.
J� j�t�k volt mindez a term�sekkel, csak a fejem ne sajgott volna egy ideig.

Az utc�n s�t�lva, terpeszben �ll� villanyd�cok k�z�tti vezet�kek alatt, n�hol vonul� madarak tetem�t l�tjuk. A dr�tnak rep�lve elpusztultak, a m�lybe hulltak.
Rozsdafark� madaraimra gondolok, - vajon merre j�rhatnak, meg�rkeztek-e a szok�sos telel� hely�kre?
A kertek f�in varjak �ld�g�lnek, hosszasan k�rognak.
Rem�lem m�g j� ideig �lvezhetj�k az �sz hangulat�t, az �ltala ny�jtott j�t�kok sokas�g�t.

Lassan - lassan �themperg�nk az �szi lev�l�gyik�b�l a t�li �de, havas pehelypaplanra.