Megv�laszolatlan k�rd�sek


Mi�ta v�rlak? V�gtelen ideje m�r.
Nem sietsz! T�n rabul ejtettek?
Arcodat elrejted �larc m�g�.
L�lek benned tal�n izzik m�g.


Mi�rt sz�lok m�g, rem�nykedve?
F�leid z�rva, nem hallanak engem.
Csak szavaim s�rnak a puszta falr�l
Visszaver�dve, saj�t f�lembe.


Egyet k�rek csak,
ne engedj m�g el!
Semmit nem akarsz t�lem?
Mondd, �gy nem f�j!


Tov�bbra sem n�zel re�m?
Pedig, ha l�tn�d, szememben a szikr�t,
r�j�hetn�l, ha akarn�d,
Mit egykoron szerett�l, k�zt�nk j�r.


J� volt egykoron Veled,
de mindhi�ba �h�tozom.
Hi� rem�ny, �br�nd lett�l volna?
Ki t�lem semmit nem akarna?


Kanyarognak �sv�nyei �let�nknek,
egyszer-k�tszer n�h�ny percre �ssze�rnek,
hogy ism�t csak m�sfel� kanyarodjanak...
Az utak mi�rt v�lnak sz�t? Nincs v�lasz...


H�ny �ve m�r annak, hogy kimondtuk: Mind�r�kk�!
De tudtuk-e akkor, mit v�llalunk?
Ismert�k-e �nn�n v�gyainkat?
S tudjuk-e helyre hozni hib�inkat?


K�rd�seimre nem kapok v�laszt,
melyek megv�laszolatlanok maradnak.
Oly sok rejt�ly van, mely megoldatlan…
�r�k�s titkokat takarnak.


Verset �rta: Gitta, Zs�, Inci