Sz�l�f�ldem

Ha a sz�l�f�ldemre gondolok, sz�vem nagyot dobban. Gyermekkorom t�jai, �zei, hangulatai, esem�nyei villannak fel bennem.

Az egykori t�j dombjaival, r�tjeivel, d�l��tjaival, sz�lfaegyenes ny�rf�ival, hatalmas koron�j� t�lgyf�ival. Egy vizeny�s ter�let partj�n sorakoz� f�zf�k, melyek olyan "szomor�ak" voltak.

A sz�l�h�z kertj�ben a m�r akkor is v�n di�f�k, gy�ker�kkel m�lyen a f�ldbe kapaszkodtak. A t�z� nap sugarai el�l a lombja al� menek�lt�nk, mely h�s �rnyat adott. Az elter�l� lapulevelek k�z�tt b�k�k hada ugr�lt.
A poros �t sz�l�re gyakran le�lt�nk j�tsz�pajt�saimmal papsajtot szemezgetni. A szeml�l�d� gyermeki tekintet sohasem l�tja az eg�sz horizontot. L�t�somnak sugar�ban a k�rnek, mintegy csak egy szelete f�rt el. A k�r�l�ttem megismert t�rgyak, k�pzeletem eg�sz n�vekv� tartom�ny�t b�v�let�ben tartotta.

A f�ld gazdag volt. Az �regek szav�t bizony�totta - milyen b� term�st adott �vr�l-�vre. Igaz, d�delgett�k, m�velt�k, szent volt nekik.
Egy maroknyi f�ld milyen v�gyakat hoz fel bennem, ezt csak az tudja igaz�n, aki m�r morzsolt sz�t tenyer�ben anyaf�ldet.
Ez az �rz�s j�t tesz az ember lelki b�k�j�nek. Gyermeki fant�zi�mban �l�nken �lnek a kasz�l�k, legel�k petrenc�i, ahogyan szinte m�rtani pontoss�ggal, egy s�kban sorakoztak. Orromban �rzem a sz�na illat�t, melyet szek�rre rakva hoztak haza �s a sz�nagy�jt� padl�son t�roltak t�lire a j�sz�gnak takarm�nyul.

�rz�keimben, l�legzetemben is jelen van a hegyek �ltal k�r�lvett kis t�, amelynek k�l�n�s a hangulata, az�rt mert kicsi volt, s asz�ly eset�n vize n�ha kiapadt. Est�nk�nt a b�k�k brekeg�se jelezte, hogy �l a pici t�. Az �gnek is valami m�sfajta, �ttetsz�bb, ig�zetesebb sz�ne volt, mint m�shol. B�r lehet, hogy elfogult vagyok, s�t biztos...
Volt a t�jnak kietlen r�sze is, ilyenkor mindig a tat�rj�r�sra gondoltam, akik az �regek elmes�l�se alapj�n, v�gig d�lt�k e vid�ket is. Ebb�l az id�b�l t�rgyi eml�kre nem bukkantam.

A t�j az �vszakok fordul�sa szerint v�ltoztatta arc�t.
A falu �s k�rny�ke a Bakony sz�v�ben sz�nb�ny�szatunknak volt egy fontos forr�svid�ke, barnaszenet b�ny�sztak. A b�nya felt�r�sa r�v�n munkalehet�s�g akadt b�ven. Sok ember tal�lta meg itt a meg�lhet�s�t.

Az egykori poros-s�ros utak hely�n aszfaltosakat tal�lok. Liget, vir�g�gy�sok, alig ismerek r�. �p�leteket bontottak le, ezzel egy saj�tos �si �letforma s�llyedt el. Az �l� m�lt meg�rz�s��rt, m�zeumot hoztak l�tre.
A kin�tt �p�letekben �j �let tal�lt otthonra. K�nyvt�r, lak�negyed, patika, m�vel�d�si h�z tal�lhat� itt.

Tal�n ez�rt is lesz mindig szebb�, tiszt�bb�, �ttetsz�bb� a k�p, amelyet gyermekkorom t�jair�l eml�kezetemben �rz�k. Meg�rett, mint a gy�m�lcs, zamatos lett, mint az � bor, z�rtt�, befejezett�, mint a m�alkot�s.

A pici katolikus temet�ben nyugszanak nagysz�leim, d�dsz�leim, azok egyenes - oldal�gi rokonai. Szinte minden s�reml�k egy eml�kk�pet lobbant fel bennem. A temet� mellett fut� �t zaja el sem jut a f�lemig, ha a s�rok mellett eml�kezem.

Sz�mot vetek magamban, vajon j�l s�f�rkodtam-e a r�m b�zott kincsekkel?
Elm�lkedem azon, amit e var�zslattal, intelemmel gazdag gyerekkori t�jt�l kaptam. A kor�n elk�telez�, tov�bbi sorsomat meghat�roz� szerelem minden �ze, sz�ne, a hegyek z�ldje, a r�tek pomp�ja. A f�ldje, melynek egy darabj�t nemcsak markomban tartom, hanem lelkem m�ly�n �rz�m.

Egy �let kev�s ahhoz, hogy ezt az adom�nyt let�rlesszem.