In memoriam

�des j� any�m tizen�t �ve ment el k�z�l�nk az �giek k�z�, a hal�l lez�rta k�t szem�t. V�gyott oda? Nem, soha egy pillanatig sem �rezte, a legnagyobb szenved�seiben sem.

Megl�togattam nyughely�n a temet� nyugalmat �raszt� csendj�ben.
Meredten n�ztem a feliratot a gr�niton: „Adj Uram �r�k nyugodalmat”.

-Igen Uram, k�rtem, adj�l neki, �s azonk�v�l adj�l neki b�kess�get, add meg neki, hogy onnan fentr�l �vhasson benn�nket. �s azt is add meg Uram, hogy ott fent egy csillagk�nt r�nk ragyogjon.
Nekem pedig azt add meg, hogy eml�kezhessek!
Sokat k�rtem t�led Uram? Nyugtass meg, hogy nem.
Megnyugodtam �s eml�keztem. A vir�g feh�r szirmait morzsolgattam, �s ahogy egy-egy szirom lehullott, �gy j�ttek el� eml�kk�peim.
Az utols� napjaiban er�tlen�l k�rte - ha koszor�t teszel a s�romra, a feny�k k�z� feh�r vir�got tegy�l.
Nagyon szerette a vir�gokat, lehetett az mezei, kerti vagy cserepes.
Mindegy volt neki, hogy milyen sz�n� �s m�gis, akkor azt k�rte, feh�r sz�n� legyen.

Azt tettem, hiszen a feh�r sz�n a tisztas�got jelentette sz�momra, hogy � mi�rt k�rte, nem kaptam v�laszt.
Tiszta volt a lelke, �szinte �s �rzelmileg bens�s�ges.
Lehet, hogy ez�rt k�rte a feh�r sz�n� vir�got?
Er�mh�z m�rten j�rok ki hozz�, f�leg akkor, mikor lelki b�k�re v�gyom, �s �n ezt ott,

n�la megtal�lom.
Hallatlan intenzit�ssal �lnek bennem a szavai.
- Vigy�zz magadra, a k�t l�nynak m�g sok�ig sz�ks�ge lesz r�d.
�s �n nem adom fel, hi�ba gy�t�r a fizikai f�jdalom, birk�zom vele, nem hagyom magam legy�zni, nem szeretek vesztes lenni, �s az � k�r�se is a f�lemben cseng.
� sohasem volt z�rk�zott, nevetni szeret�, tr�f�ra kaphat� volt.
J� n�h�nyszor mondta, - ne temessetek el, csak p�r nap eltelt�vel,mert lehet, hogy a lelkem-testem m�g itt van, �s ha fel�bredek…?
De j� lenne, ha csak viccelt volna holt�ban - �gondoltam.
Besz�lgettem vele: - mi�rt ment�l el, azt gondolod r�m nem igaz, hogy nekem is sz�ks�gem lenne r�d?
Te, magadra n�zve nem tartottad k�telez�nek, hogy itt maradj k�zt�nk, hadakoztam magamban b�san.
Azt�n megcsapott a kegyetlen val�s�g, k�zd�tt � a v�gs�kig, nem akart elmenni, Krisztusi szenved�sek voltak az �v�i, s mindezt csendesen, hozz� m�lt�n viselte.

�

�let�ben izzott k�v�l-bel�l, bar�tkoz�, ny�lt tekintet� volt.
Eszk�znek tekintette mag�t, akinek els�rend� k�teless�ge a csal�d kiszolg�l�sa. Az emberi elesetts�gre �rz�kenyen reag�lt. A legfantasztikusabb �teleket k�sz�tette el. R�tes a kal�cs �z�t m�g most is �rzem. M�r leheletnyi ereje volt hal�la el�tt, mikor unok�it kedvenc �tel�kkel, szilv�s gomb�ccal lepte meg, de m�r ap�m seg�ts�g�vel.

Most, sok-sok �v eltelt�vel hal�la ut�n, f�jdalommal a lelkemben a s�r hantjait morzsolgatom, a vir�gcsokrot igazgatom, s�reml�k�t simogatom.

Gyerty�t gy�jtok a sz�l elf�jta a l�ngj�t. A l�ng �gy hunyt ki, mint any�m r�vid �lete.

2004 okt�bere

�