Csod�latos dolog, hogy amikor a term�szet meg�jul, az �v legszebb h�napj�nak els� vas�rnapj�n az �desany�nkat k�sz�ntj�k.

A sz�vem megdobban, amikor ezt a sz�t le�rom vagy hallom: �desany�m!

R�gi id�k elt�nt boldogs�ga jut eszembe, mintha m�g egyszer visszamosolyogna r�m a t�vol k�d�b�l.
Kedves eml�kek �julnak f�l a lelkemben der�s tavaszi napokr�l, k�t �lel� karr�l, az �desany�mr�l.

Ki nem �rzi �rtelm�t e sz�nak, kinek nem sz�kik k�nny a szem�be, ha arra gondol,
ki �lete els� pillanat�t�l �t szeretni meg nem sz�nt, aki mindig k�nnyezett, ha gyermeke szenvedett.
Kinek nem �rinti meg a lelk�t az els� igazi boldogs�g, az �desanyja ir�nti szeretet. Oly �des visszaeml�kezni arra az id�re, amikor csak �r�m �s der� ragyogott k�r�l benn�nket, amikor szomor� keserv �s gond m�g nem tal�lt re�nk, hisz �desany�nk v�delmezett benn�nket.
� megtan�tott benn�nket besz�lni, megtan�tott nevetni, szeretni.
Tej�t adta, mid�n kicsik voltunk, kenyer�t, mikor nagyobbak lett�nk, s mindek�zben �let�t r�nk �ldozta.

Ki is volt � val�j�ban? Az �DESANY�NK!

Akib�l mindannyiunknak csak egyetlen egy van a vil�gon.
Az �n egyetlenemet keresem, hol van most?
L�t-e, hall-e engem? V�gy�dom ut�na, de sehol nem tal�lom.