Cicellke
(Any�som eml�k�re)


Gyalog mentek a p�lyaudvarra. Cicellke belekapaszkodott az egyenruha ujj�ba, b�szk�n l�pegetett az embere mellett. Arc�t n�ha fel-felemelte r�, mosolyg� im�dattal, de rajta m�g fellelhet�ek voltak az el�bbi s�r�s nyomai. Szemh�ja kiss� duzzadtan pirosodott, de ez �gyse t�nik fel senkinek, mert megszokt�k m�r az ismer�sei, hogy sokat s�rdog�l. Az idegenek meg nem sz�m�tanak. Ak�rmilyen nagy is a b�nata, az a f�jdalom elfogadta t�rsnak a boldog rajong�st, amit ez a csinos, �s annyira szeretett f�rj ki�rdemelt.

Nagyon b�szke is volt r�! Imre vas�ti - azaz forgalmista, a Magyar Kir�lyi �llamvasutak szolg�lati �g�n�l hivat�sszer�en tart�s alkalmaz�sban. Igen fontos poszt �m az, amit bet�lt. N�lk�le isten tudja, mik t�rt�nn�nek az �ssze-vissza s�neken, amik beh�l�zz�k az orsz�got…Azt�n meg j� �ll�s ez, nyugd�jas szolg�lat.
A baj csak az - a m�sk�pp boldog �let�kben - hogy m�r h�t hossz� �ve csak v�rj�k-v�rj�k az �ld�st. Hi�ba tette nagy gonddal otthonoss� a pici h�zat Cicellke, abb�l egy valami elviselhetetlen�l hi�nyzott - nem t�lt�tte be gyereks�r�s.
Az orvos szerint soha nem is ker�lhet �ldott �llapotba, ha csak valami csod�s v�ltoz�s nem t�rt�nik a szervezet�ben, mert - egyenl�re - egy serd�letlen l�nyk��hoz hasonlatos az, holott az asszonyka felett elsz�llt m�r harminc �v.
A rokonok – igaz –, �gy vigasztalt�k:
- Nem szabad elkeseredned Cili, hiszen m�g olyan fiatalka vagy! -
� nem �gy �rezte, �s egyfolyt�ban kesergett emiatt. Forgol�dott a t�k�r el�tt, ha senki nem l�tta, �s nem tudta meg�rteni, hogy bel�l mi a lehet a hiba, hiszen a t�k�rb�l egy �rett sz�passzony n�zett vissza, minden fontos idom�val fesz�tve a k�nny� kis ruh�t.
Imre szerint j� ez �gy, legal�bb minden szeretet�vel egyed�l �t k�nyeztetheti. De tudta Cicellke, hogy ebben t�bb volt a vigasztal�s, mint az igazs�g.
�desanyj�nak volt egy �ccse, aki csak h�rom �vvel volt id�sebb n�la, �s m�r a m�sodik gyermek�knek a sz�let�se miatt utazik � most J�szber�nybe. Hi�ba �vta volna Imre az �jabb baban�z�st�l. M�r harmadik h�napja pr�b�lja gy�zk�dni, hogy ne utazzon oda, az csak a falra h�nyt bors�.
- Mi�rt j� az neked, ha f�jd�tod a sz�vedet? -
- �, nem sz�m�t az, de nincs nagyobb gy�ny�r�s�g, mint az a finom baba illat, puha kis �rtatlan l�lek…Mi�rt sajn�lod t�lem, hogy legal�bb a karomba vehessem?
- Dehogy sajn�lom, menj, ha ez kell neked! – egyezett bele a m�g gyermektelen f�rfiak �rtetlens�g�vel, csup�n Cicellke nyugalm��rt agg�dva.
Egy pillanatra mag�hoz �lelte asszonyk�j�t a szolnoki peronon, azt�n az fell�pkedett a vonat l�pcs�j�n. Integetett is a leh�zott ablakb�l, m�g �lete p�rja bele nem veszett a hajnali p�r�s t�vols�gba.

Szapora l�ptekkel tette meg a r�vidke utat a ber�nyi �llom�st�l, a magas ker�t�sig. Ott meg�llt kicsi id�re, izgatottan dobol� sz�v�re szor�totta a tenyer�t. Csak a keresztel�n l�tta egy pillanatra az �jsz�l�ttet, az�ta nem �rezte el�g er�snek mag�t egy igazibb tal�lkoz�shoz. Azt�n benyitott a sarkot lev�g� �zletajt�n, ami felett a t�bla b�szk�n lengett:
„ Kocsis J�nos Andr�s
ker�kp�r �s alkatr�szkeresked�”

Kocsis�k mindketten egy vev� k�r�l forgol�dva, �szre se vett�k r�gt�n, hogy a bet�r� nem egy idegen. A sarokban �sszerakott ”papundekli” dobozokat haszn�lva l�pcs�nek, a fi�cska m�szott felfel�.
- Jancsika! Kis csillagvir�gom, jaj, le ne ess! – szaladt hozz�, mire a h�zasp�r is figyelmes lett r�.
- H�t te meg, hogy ker�lsz ide Cicellke?
- R�gen k�sz�l�k, m�r �pp’ ideje, hogy megn�zzelek benneteket. Milyen j�l n�zel ki Am�lka! – bontakozott ki az �dv�zl� karok �lel�s�b�l. K�zben azt k�rdezte volna a sz�ve szerint, hogy alszik tal�n a kicsi, de buta k�rd�snek tartotta, hisz nyilv�nval�. K�l�nben mellette lenne az �desanyja…
Azt�n amikor beljebb tess�kelt�k, k�n�lt�k is, kicsit feszengeni kezdett.
- ”Felvesel icsik�t?” – selyp�tett �s ny�jtotta karj�t Jancsika, de anyja f�lt�n kapta �lbe.
- Ne l�gj a ”n�nny�n” Jancsika – mondta, �s �gy szor�totta mag�hoz, ahogyan azel�tt nem l�tta, pedig ugyancsak gyakori vend�g volt r�gebben a h�zn�l Cicellke.
Valami szokatlant �rzett a viselked�s�kben, ami sz�rny� gyan�t keltett benne.
- Mi t�rt�nt? Hol van Sanyika? -
- Arra… a h�ts� szob�ban…- akadozott Am�l hangja.
- Egyed�l? – d�bbent Cicell.
- Mindegy annak m�r! – legyintett J�nos, �s nem n�zett r�.
Cicellke ugrott, �s futott a lak�s v�g�be, a k�zeled�sre er�s�d�, m�gis er�tlen hangocska ir�ny�ba. El�zott rongyok k�zt, ny�sz�rg�tt a tejfeh�r apr�s�g. Olyan volt, mint a kaucsuk bab�k, de azoknak t�bb a sz�ne. Teljesen kopasz kis buksij�n nem volt semmi, �s f�lig kics�szott a sarkos p�rn�b�l, egyik kezecsk�je n�ha megrebbent.
Cicellke gyeng�den hajolt f�l�:
- H�t te, kis l�lek, kinek v�tett�l? – ahogy �vatosan felemelte, �rezte a jellegzetes szagot, ami a v�rt babaillat helyett fogadta.
- Tedd le – sz�lalt meg a h�ta m�g�tt a b�tyja keser�, de hat�rozott szava.
- Meg�r�ltetek? Mi�rt csin�lj�tok ezt vele? – De a v�laszt se v�rta, bontani kezdte a p�ly�t. R�m�lete egyre n�tt. Sanyika jobb oldala �lettelen-mozdulatlanul l�gott.
M�r potyog� k�nnyeken kereszt�l ki�ltotta:
- Mi ez? Mit tettetek vele? Mi t�rt�nt?
- Vigy�zz h�gom, hogy mit besz�lsz! Az Isten nem akarta mag�hoz venni, meg van �tkozva. K�t h�tig �gett a l�zban, m�s gyerek ki se b�r ilyent. Ez t�l�lte. De n�zd meg jobban, m�g a szeme se �ll j�l! -
Cicellke megdermedt. Azt�n, mint a f�ria, nekiesett J�nosnak. �t�tte a mell�t zokogva. A berohan� Am�lka t�pte le r�la…
A megcsendesed�st azonnal a tenni-akar�s v�ltotta fel. A sz�l�ket f�lrel�kve, f�rd�t k�sz�tett, f�rdetett, tiszt�ba rakott, te�val itatott Cecillke. Azut�n kik�rdezte nagyb�tyj�t, mert az el�bb szipog�, azt�n dacosan, m�ly hallgat�sba s�ppedt Am�lt nem b�rhatta sz�ra.
- A doktor szerint ez paral�zis, vagy mi,…gyermekb�nul�s. Tudom is �n! Ebb�l soha ki nem gy�gyul, majd ”tologathattyuk” a kiskocsiban. J� lesz, ha enni k�r…
- Hogy tudod ezt �gy mondani!!! – iszonyodott a h�ga.
- Hogyan mondjam? �n l�tni se b�rom!
- Akkor add nekem – cs�szott ki a n� sz�j�n a sz�, maga is megijedt t�le. Az anya felkapta a fej�t, n�m�n b�mult r�juk. Szor�tott Jancsika �lel�s�n…
Lehet, hogy egy kis sz�net k�vetkezett, de erre �gy eml�kezett Cicellke, hogy J�nos minden gondolkod�s n�lk�l v�gta r�:
- Vidd!
A boldogtalan asszonyka megt�ntorodott. J�l hallotta ezt? – Vidd?? –
- De h�t…- ny�gte.
- Na, ugye, te nagyokos! Most mi lesz, megijedt�l, mi? -
Fordult egyet vele a vil�g. – ”Ez nem lehet igaz! Kik ezek itt?” – L�zasan gondolkodni pr�b�lt.
- Am�l, neked egy szavad sincsen? Te sz�lted,…alig h�rom h�napja…– fordult az any�hoz, mint aki nem hisz a nyilv�nval�ban. Az meg kifejez�stelen arccal fordult ki az ajt�n.
- Emberek vagytok ti? – Leroskadt. Farkasszemet n�ztek J�nossal.
- Ezt hogy gondoltad? Mondd m�gegyszer! �s akkor viszem…
- Ahogyan hallottad. Ha akarod �r�st is adok r�la…
*
Cicellke alig tudta kiv�rni, hogy a vonatkerekek csikorg�sa megsz�nj�n. Karj�ban az �des teherrel �vatosan l�pegetett le a vagonl�pcs�k�n, �s egyenesen az ismer�s orvoshoz futott. Az meg elkerekedett szemmel n�zte az asszonyt.
- Ki� ez a csecsem�? –
- Mostm�r az eny�m! Itt az �r�s, nekem adt�k! Seg�tsen doktor �r, k�ny�rg�m!!
- H�t, meg kell mondanom, egy p�r nap - de tal�n annyi se - �s ez a szeg�ny kisfi� sz�pen elaludt volna. Kisz�radva, elhanyagolva, borzalmas �llapotban van. �n r�gen praktiz�lok, de ehhez foghat� kegyetlens�ggel m�g nem tal�lkoztam! Ha gyors elj�r�st akar, akkor m�g t�lem is kap egy l�tleletet, �s sim�n fog menni minden. -
*
Kor�n alkonyodott. Cicellke megigaz�totta az egyik d�szt a kar�csonyf�n. Szeme k�zben, folyton az el�gedetten g�gics�l� bab�n volt, vele besz�lgetett:
- Apuka k�sik egy kicsit, azt mondta, ma hozza az aj�nd�kot, amivel nem lehet Szentest�ig v�rni. Mit gondolsz, mi lehet az a s�rg�s? H�, m�r itt is van! -
Imre dobog�sa hallatszott, amint leverte talp�r�l a havat.
- Jaj, de sok hideget hozt�l – szaladt el�. - Melegedj �ssze el�bb, miel�tt felveszed Sanyik�t!! -
De szava a leveg�ben �llt meg, az embere p�r�s szemmel ny�jtott fel� egy n�gybe hajtott, pap�rt.
- Ezt nektek hoztam. -
Elkerekedett szemmel hajtotta sz�t a v�kony lapot, �s a hom�lyban b�ng�szte:
- ”V�GHAT�ROZAT”- olvasta a c�met Cicellke, azt�n gyorsan kereste, hov� �lhet le hamarj�ban, miel�tt kimegy al�la a talaj. Szemei ugr�ltak a sorokon.

”Az �rvasz�k kiskor� Kocsis S�ndor �rdek�ben gy�mhat�s�gilag j�v�hagyja…
…Miut�n az �r�kbefogad�s a kiskor�ra n�zve el�ny�s…
… korm�nyhat�s�gi meger�s�t�s… Magyar kir. Igazs�g�gyi miniszter�nek felterjeszteni…” – �s �sszefolytak a bet�k.

- A mi�nk lehet? – �lelte mag�hoz a sz�ke pih�s fejecsk�t Cicellke.
- A mi�nk – ragyogott r� Imre mosolya. – Hozz�nk egy nappal el�bb �rkezett meg a J�zuska. -
Meggy�jtott egy csillagsz�r�t, azt�n b�szke-boldogan �lelte �t az �v�it, a f�nyekre csod�lkoz� szem� fi�csk�t, �s az �rte heroikus k�zdelmet ”v�gh�z vitt” asszonyt.

Csak a szipork�k csillagocsk�i vil�g�tottak, a feny� �that� illata a finom babaillattal keringte k�r�l �ket. Kint csilingelve futott el egy sz�n.

1931. Kar�csony�nak el�est�je volt.