Szeretettel köszöntelek Kedves Látogató!
Nézz körül és barangoljál kedvedre...
***
Zsó: Havazás
Égen kúszó felhő
Hó illata, közelgő.
Aligha tartja vissza,
Duzzogó Nap sugara.
Ropogós hóra,
Didergő fagyra,
Fénylő sugárra,
Szakad dunnája.
Óriás pelyhekben,
Kéklő hegyekre,
Házak cserepeire,
Hull fehér leple.
Váljon valóra
Gyermekek álma,
Gombot varrhassanak
Hóember kabátjára!
Tél utoljára mutassa erejét,
Maradjon maga után játék.
Nap fénye kapjon erőre,
Tavasz fesse zöldre,
E tiszta illatú fehér földet!
2012-02-08
***
Zsó: Lét haiku
burokból pattan
csöppnyi létem világra
életrevaló
***
Mayer Zsó: Magány
Ajkáról elhagyott szavak
Ízlelik a múltat:
Ezerszer bánják,
Nincsen tovább,
Mégis megpróbálják
Életre kelteni,
Mi tovaszállt, de semmi,
Nem varázsolhatja
Úszó vágyait vissza.
Dermedt csend döf lelkébe,
Sebzi kardjának éle.
Nádszálon lebegő emlékeit,
Mi többször volt vígsággal teli,
Elharapják a magánynak tű fogai.
***
Zsó: Idő haiku
Nyolcvanlépésnyi
idő érzékelése,
út némasága.
***
Éveim száma
meghatározhatatlan,
kortalan idő.
***
Kérdések
Szikrázik a Nap, mosolyog a télre,
Hol van a fázós hó, fehér leple?
Szántóföldnek meleg takarója,
Hóembernek fehérre meszelt orra?
Gyermekeknek tömött hógolyója,
Kutyáknak vacogó éles foga?
Ablakoknak csipkés jégvirága,
Fenyőknek dermedt hósapkája?
Lassan morzsolom ujjaim között
A napokat, mit a tél maga mögött
Hagyott, s várom a kikeletet,
A tavasz ébredését, üdeségével.
(Zsó)
***
A meredély falánál
Az öreg ház falát régen meszelte fehérre a benne lakó. Eső áztatta, ha vihar tombolt, hóolvadáskor a háztető kopott cserepeiről vörösesbarna lé csorgott végig a szebb napokat látott falon. A szomszédban egy festő élt. Próbálkozott képfestéssel, üvegfestéssel, de főleg tájképekkel kápráztatta el csodálóit. Nézte, egyre csak nézte a ház hátsó falát és gondolkodott:
- Annyiszor szerettem volna kipróbálni, hogy falon tudnék-e festeni, megkérdezem az öreg szomszédot festhetnék-e házának hátsó falára?
Aludtam rá egyet, s mikor a kertjében kapirgált átballagtam hozzá.
- Jó munkát, szép napot Józsi bácsi!
Az öreg félredobta kapáját, felém fordulva halkan köszönt:
- Adjon Isten szomszéd, mi járatban?
- A veteményes kertje buja zöld és szinte egy szál gazt sem látok benne. Igazán dicséretes a munkája – néztem barázdás, nap égette arcára.
- Igyekszik az ember fia, ha már itt ez a kert, megművelem, míg erőm engedi – motyogta.
- Néztem a ház hátsó felét, látom már sem ereje, sem pénze, kisnyugdíjából, hogyan is telne házának rendbetételére.
Szívesen segítenék, ha beleegyezését adja. Mivel festő lennék, festenék a házának falára – mondta az öregnek.
- Ó fiam van neked elfoglaltságod bőven, ha eddig jó volt így nekem a házam, már arra a hátralévő kis időre megteszi így, ahogyan látod. De, ha téged zavar a csúnyasága, vedd a kezedbe a meszelőt és meszeld olyanra, amilyenre akarod – nincs ellenemre.
- Köszönöm, megpróbálom – válaszoltam örömteljes pillantások közepette.
Aztán pihenjen már Józsi bácsi, megszolgálta betevő falatját! – búcsúztam.
Másnap elővettem fehér, piros, kék színű falfestékemet, pamacsomat és hozzá láttam a munkához.
Az égre pillantva – gondoltam megfestem a ház falára a látványt. A kékesszürke égen kúszó piros foltok közé egy fekete felhő is lopakodott. Úgy tűnt idelentről, változik az idő. Lehet, hogy vihar közeledik? Megfestettem.
Áthívtam szomszédomat, az öreg nézte-nézte, könnye újabb barázdát szántott arcán.
Köszönöm fiam – suttogta, s megveregette a festő vállát.
2012-01-29-Zsó
***
|
